PovertyCure Statement of Principles

The Challenge of Global Poverty

We are called to a loving and generous concern for the poor. Yet for many of us with a heart for the poor, the statistics are almost overwhelming. More than a billion people live on less than $1.25 a day. Every year, millions of men, women and children die from AIDS, malaria and other preventable diseases. Tens of millions lack clean water and go to bed hungry.

There is, however, reason for hope. Although we cannot create heaven on earth, we know what it takes for the poor to be able to create new wealth for themselves and rise out of poverty. Indeed, there exist powerful tools that could allow us to make enormous strides in creating prosperous societies. It is time to rethink poverty. It is time to put the person, made in the image of God, at the center of the economy. It is time to help unleash the entrepreneurial spirit of the developing world.

↑ Top

The PovertyCure Vision

When we put the person at the center of our economic thinking, we transform the way we look at wealth and poverty. Instead of asking what causes poverty, we begin to ask, what causes wealth? What are the conditions for human flourishing from which prosperity can grow? And how can we create and protect the space for people to live out their freedom and responsibilities?

It is time to move:

  • From aid to enterprise
  • From poverty alleviation to wealth creation
  • From paternalism to partnerships
  • From handouts to investments
  • From seeing the poor as consumers or burdens to seeing them as creators
  • From viewing people and economies as experiments to pursuing solidarity with the poor
  • From viewing the poor as recipients of charity to acknowledging them as agents of change with dignity, capacity, and creativity.
  • From encouraging dependency to integrating the poor into networks of productivity and exchange
  • From subsidies and protectionism to open trade and competition
  • From seeing the global economy as a fixed pie to understanding that human enterprise can grow economies

↑ Top

Charity, Global Poverty, and Christian Tradition

The Judeo-Christian tradition has always emphasized solidarity with the poor. But solidarity means more than simply providing relief. It means viewing the poor as partners and joining together with them in networks of productivity and exchange. Charity and almsgiving play an indispensable role in our efforts to help the poor, and yet the goal for charitable organizations should be to help the poor move beyond dependency. No country ever became wealthy and self-sufficient through foreign assistance—public or private. In the long run, sustainable supplies of food, clean water, health, and education are created by local wealth-creating economies integrated into interdependent networks.

Christians have always been involved in helping the poor through charity, almsgiving, and service. In recent decades, Christians have sometimes looked to large, secular political entities and international organizations as the key for helping the poor. This is an understandable but inadequate response. First, many of these groups begin with a mistaken vision of the human person. If we are going to help the poor, we must first understand the nature, calling, and destiny of human beings. Second, despite many good intentions, large-scale foreign aid plans have been largely ineffective. Trillions of dollars in aid over the last sixty years have been unable to lift the poorest countries out of extreme poverty. It is time to change.

↑ Top

A Cultural Treasury

There is no single Christian way of fighting poverty. Christians are called to serve in numerous ways, and good people will disagree about a host of prudential questions when addressing poverty. But if we are to do more good than harm, we must begin with a biblical vision of the human person. This is a challenge for all of us, wherever we fall on the political and economic spectrum.

This is not a call to embrace a spirituality detached from physical reality. Just the opposite; the God of the universe is concerned about culture, is concerned about history, is concerned about physicality because He is concerned about the humanity that He made. Good intentions are not enough. In the words of philosopher Etienne Gilson, “piety is never a substitute for technique.”

To be clear, Christianity is principally concerned with saving souls and making disciples of all nations. But this in no way negates the fact that God also calls us to help the poor escape the ravages of material poverty. Moreover, we know that our earthly vocations have a double task, to fill the earth and rule over it, and this universal calling of God urges us to create space for rich and poor alike to live out their freedom and responsibility as stewards of creation.

It is also important to emphasize that a Christian approach to development does not preclude our working with people from other faiths and traditions. Many non-believers of good will share core beliefs with us about human dignity and the root causes of poverty. We need Christians working within and beside secular organizations focused on alleviating extreme poverty. This is honorable work. But the call to approach poverty alleviation from a fully Christian perspective does place certain demands on Christians working in development. Many development organizations are shaped by mistaken visions of the person. Sadly, even some Christian groups end up advocating programs that clash with foundational aspects of the Christian theological and moral tradition, such as the call to protect human life at all stages. As followers of Christ, we must guard against unwittingly adopting the current secular framework.

Christians have been the largest and most powerful force for helping the poor the world has ever known, and many of the institutions of both charity and wealth creation sprang up from the soil of the Christian tradition. It is important to cultivate a robust appreciation of this tradition and to emphasize the effective tools in our cultural treasury for helping the poor to flourish. These include:

  • Development is about more than GDP; it’s about integral human flourishing. With its rich vision of the good life and by emphasizing the everlasting destiny of the person, Christianity steers us away from both hopelessness and arid utilitarianism.
  • Every human person possesses inherent dignity and worth. The Judeo-Christian tradition teaches that all humans are made in the image of the Creator. We are, therefore, beings with a transcendent destiny, beings of purpose, reason and creativity, able to make free choices. Although many Christians throughout the centuries have ignored this fundamental teaching, it continues to call people to recognize the inherent dignity and worth of every human person, including those outside our own clan, tribe or nation.
  • We cannot create Heaven on Earth. Guided by sound ideas and principles, as well as a rich moral culture, we can greatly reduce global poverty. But Scripture, the Christian  tradition, and the reality of human sin warn us against any worldly plan that promises to fashion "a new man" and achieve a perfect society. Within human history the ideal situation will never exist. There will always be poverty because there will always be tragedy and sin. This does not justify complacency toward our fellow man, but it should warn us against any plan that promises to "end poverty" or any political ideology that promises perfect equality or justice. As history has shown us, every political promise of the perfect society leads not to liberation but enslavement.
  • Although made in the image of God, humanity is fallen. Many approaches to fighting poverty take too little account of human sinfulness, leading to a lack of accountability and, with it, corruption, waste and more poverty. We must avoid a utopianism that ignores the reality of sin.
  • Honest labor, including the work of business, is a dignified and moral activity. As creatures made in the image of God, creative labor helps us develop our full humanity. This extends to enterprise and business. While the Bible warns of the dangers, since ancient times the parable of the talents and other biblical passages have encouraged the Church to view honest business, including making a profit, as an opportunity for human flourishing.
  • We should practice effective compassion. Business enterprise is the normal way that poor communities move from poverty to prosperity. Yet the need for almsgiving to assist the poor will always be a component of development, even essential in certain circumstances. Here effective compassion is vital. We must avoid being satisfied with making visible, feel-good charitable gestures, not least because the Christian tradition insists this is not enough. Christianity calls us not only to give to those in need, but to do so in an intelligent way, so that our giving does not do unintended harm. A heart for the poor is important, but one also needs a mind for the poor.
  • No human ruler is above the law. Christianity teaches that the ruler is subject to the divine moral order; neither power nor consensus equals truth. This is crucial for political and economic freedom and human flourishing.
  • Government has an important, limited role. Christianity emphasizes the core competency of government—securing justice for rich and poor alike, which creates space for human flourishing. This translates into upholding rule of law and private property rights, and allowing for free association, and free and honest exchange. While government is important, Christianity emphasizes that it is not the only entity that gives society its identity. Individuals, families, churches, private organizations, businesses, charities, and government all play essential roles in building a healthy society and must act according to the principle of subsidiarity.
  • We are stewards of creation with freedom and responsibility. The earth is a gift to be developed responsibly. The stewardship approach to creation encourages holistic and sustainable development. On the one hand it cautions us against crass and hedonistic exploitation of the natural realm. On the other hand, it warns us away from viewing nature as divine, or the earth as a sanctuary to be left undeveloped.
  • The family is a core building block of society. Empirical data from numerous sources show that strong families are crucial to sustainable economic development. We must be careful not to promote approaches to development that lead to family breakdown. Christians, along with people from other religious traditions that emphasize strong families, should counter the excessive individualism of Western secular culture, an individualism that sees the family as inessential or marginal to integral human development. Christianity helps to steer us away from this costly error by showing that the family is a pre-political institution, ordained by God from the beginning.
  • Vibrant communities and private associations are essential to liberty and the common good. The Christian tradition emphasizes the principle of subsidiarity. This is the idea that social and economic problems should be solved by those closest to them whenever possible (i.e., the family, the church and neighborhood, the community), making temporary recourse to more distant levels of assistance only when necessary and with deep awareness of the dangers of institutionalizing detached and distant forms of bureaucratic assistance. Strong communities and voluntary associations—not linked to the state—play a key role in making economic development humane and sustainable.
  • The rights and responsibilities of private property must be supported. One of the crucial lessons of development economics is that the poor cannot create wealth for themselves and their families without secure property rights. The Judeo-Christian tradition provides powerful resources for encouraging the property rights of rich and poor alike. It shows that private property is not an artifact of greed and possessiveness, as many believe, but rather a legitimate institution rooted in our role as stewards of what God has entrusted to each of us.
  • Culture matters. Christianity reminds us that poverty alleviation is not primarily a resource problem. Wealth creation requires a cultural context. Corrupt regimes in developing countries stifle initiative while developed countries all too often manipulate and cripple poor countries, sometimes by means of the very aid programs we had hoped would break the cycle of poverty. Societies that enable human flourishing require cultures that promote trust, honesty, reasoned discourse, and respect for the dignity of the person.

↑ Top

PovertyCure Goals

  • Promote the dignity of the person and the family.
  • Shift the locus of responsibility from international organizations to the poor themselves.
  • Encourage vibrant communities and voluntary civil associations—distinct from the state—since they are crucial for authentic human flourishing and help build solidarity.
  • Build and encourage institutions of private property, rule of law, free association, free exchange and a culture of trust, which serve to 1) free the poor to connect to networks of productivity and exchange, 2) create a positive climate for business and entrepreneurship, 3) promote the freedom to pursue productive work free of oppression and theft, and 4) promote a culture of enterprise that unleashes human potential and enterprise.
  • Promote authentic respect for the health and dignity of women and children from conception to natural death.
  • Promote free, honest and competitive market economies—not oligarchic or crony capitalism.
  • Create conditions and institutions that allow people in the developing world to develop and sustain ready access to clean water.
  • End the subsidies, cartels and protectionist policies of the developed world. They hurt the poor, protect the wealthy from competition, give unfair advantage to big business and facilitate corruption.
  • Shift the focus in the development community away from government-to-government transfers and toward face-to-face partnerships informed by local knowledge and marked by mutual respect and understanding.
  • Free up developing countries to combat malaria and other diseases using the same effective tools the developed world has used to eradicate diseases.
  • Reject neo-colonial presumptions that the poor are helpless, and cultivate respectful, mutually beneficial working relationships between Christians from the developed and developing worlds.

↑ Top

PovertyCure Insights

  • There is no magic bullet for the poverty that plagues many nations, but history teaches us some of the important factors necessary to create wealth.
  • The economy is not a fixed pie or zero-sum game where people can only get richer if they take from someone else. History and economics teaches that economies can grow and one person’s wealth does not mean another’s impoverishment.
  • Malthusian predictions of overpopulation have proven false again and again. Population does not cause poverty. “Besides the earth, man’s greatest resource is man himself.”
  • Poor countries grow economically when they are allowed to compete in the global economy and are linked to networks of productivity and circles of exchange.
  • Honest competition within a moral framework creates opportunity for the poor. 
  • Business and entrepreneurship are keys to prosperity and economic growth.
  • Transparent and competitive markets, within a moral framework are beneficial to the poor. A market economy requires, among other things, certain formal and informal institutions in order to be just and sustainable. These include private property rights and the rule of law for rich and poor alike, the consistent enforcement of contracts, free association and free exchange for everyone and not just for the privileged few, a culture of trust, vibrant community life and a rich vision of man that goes beyond homo-economicus or man as rational maximizer. We recognize that no market economy will ever be perfectly just, but where these institutions are weak or missing, the poor are especially harmed. Hence, in order to effectively encourage human flourishing, efforts must be made to foster these institutions.
  • Good economic development is sustainable and should be environmentally sensitive.
  • Economic progress is the fastest path to an economically and environmentally sustainable future.
  • People have a right to migrate in search of new opportunities. This dovetails into the Christian provision to love the immigrants among us.
  • Liberty is more than the right to exercise one's will. True liberty is achieved by acting in accordance with truth and reason. Freedom for excellence is achieved through hard work and discipline.
  • People have the natural right of free association. They should be allowed to form businesses, charities, schools, unions and NGOs without facing suffocating regulation.
  • The West needs to move away from a neo-colonial vision that views people in the developing world as helpless children.
  • Nations and cultures have the right to resist radical secularist morality.
  • The free market is not government in cahoots with big business. This is the unhealthy subversion of free markets and free competition.
  • Developing countries may have sound reasons to pursue short term protection of an industry, but long-term import substitution policies are ineffective and reduce opportunity for the poor.

↑ Top

The Church's Role in Combating Global Poverty

  • Preach the Gospel—the most transforming force in history
  • Preach a holistic vision of Christian stewardship
  • Speak out against exploitation and corruption
  • Provide moral guidance, encouraging the development of virtues needed to create the conditions for human flourishing and prosperity
  • Help create social bonds and fight anonymity
  • Build a rich moral ecology and a culture of trust
  • Assist its members into economic independence by encouraging job training, financial planning and career development
  • Provide a deep sense of rootedness
  • Help members understand that many of the institutions essential to sustainable and equitable prosperity grew out of the Christian tradition
  • Offer charity in targeted and intelligent ways that encourage human flourishing rather than dependency and cultural decay

Christian evangelism has the power to lift up the poor. By focusing on the priceless work of making disciples of all nations, Christian missionaries lay the groundwork for profound cultural transformation, for the ideas, attitudes, and institutions that allow for human flourishing, including wealth creation among the poor.

↑ Top

PovertyCure: Take Action

  • Think before you act.
  • Think biblically.
  • Pray and seek wise counsel.
  • Realize that good intentions alone don’t solve poverty.
  • Learn the fundamental truths of economics.
  • Get involved: Educate yourself on the principles of effective compassion and then put the principles into action, using your time, talents and resources.
  • Educate others about the principles of effective compassion.
  • Investigate the charitable institutions you are considering supporting and hold them accountable for practicing effective compassion.
  • If you have relevant expertise, consider looking for ways to invest in business in the developing world, perhaps through organizations that specialize in identifying promising small and medium-sized enterprises or in extending microcredit – providing micro financial services. As with charitable giving, study before you invest, holding the organizations or investment recipients to high standards of moral probity and business competence.
  • Join the PovertyCure Network and spread the word.

↑ Top

Le défi de la pauvreté dans le monde

Nous sommes appelés à une sollicitude aimante et généreuse envers les pauvres. Pourtant, pour beaucoup d'entre nous concernés par les pauvres, les statistiques semblent presque écrasantes. Plus d'un milliard de personnes vivent avec moins de 1,25 dollar par jour. Chaque année des millions d'hommes, de femmes et d'enfants meurent du sida, du paludisme et d’autres maladies qui pourraient être évitées. Des dizaines de millions d’êtres humains manquent d'eau potable et vont au lit le ventre vide.

Il y a cependant des raisons d'espérer. Bien que nous ne puissions pas créer le paradis sur terre, nous savons ce qui est nécessaire pour que les pauvres soient en mesure de créer de nouvelles richesses pour eux-mêmes et pour sortir de la pauvreté. Il existe en effet des outils puissants qui pourraient nous permettre de faire d'énormes progrès afin de créer des sociétés prospères. Il est temps de repenser la pauvreté. Il est temps de placer la personne, créée à l'image de Dieu, au centre de l'économie. Il est temps de contribuer à libérer l'esprit d'entreprise dans les pays en voie de développement.

↑ Top

La vision de PovertyCure

Lorsque l’on place la personne au centre de notre pensée économique, on transforme la façon dont on regarde richesse et pauvreté. Au lieu de se demander ce qui cause la pauvreté, nous commençons par demander ce qui cause la richesse. Quelles sont les conditions pour un épanouissement humain qui permet d’accroître la prospérité? Comment peut-on créer et protéger un espace où les gens puissent vivre leur liberté et leurs responsabilités?

Il est temps de changer, de passer:

  • De l’aide à l’entreprise
  • De la réduction de la pauvreté à la création de richesses
  • Du paternalisme aux partenariats
  • De la charité aux investissements
  • D’une conception des pauvres en tant que consommateurs ou fardeaux, à une vision d’eux en tant que créateurs
  • D’une vision des personnes et des économies comme des expérimentations à une volonté de poursuivre la solidarité avec les pauvres
  • D’une vision des pauvres en tant que bénéficiaires de la charité à une vision qui les reconnaît en tant qu’agents de changement avec dignité, capacité et créativité
  • D’un encouragement à la dépendance à une intégration des pauvres au sein de réseaux de productivité et d’échange
  • Des subventions et du protectionnisme au libre-échange et à la concurrence
  • De voir l’économie mondiale comme un gâteau de taille fixe à la compréhension que l’entreprise humaine peut accroître les économies

↑ Top

Charité, pauvreté globale et tradition chrétienne

La tradition judéo-chrétienne a toujours souligné le besoin de solidarité avec les pauvres. Mais la solidarité ne veut pas dire que l’on doit se contenter de fournir des secours. On doit également considérer les pauvres comme des partenaires a part entière et on doit se réunir avec eux au sein de réseaux de productivité et d’échange. Charité et aumône jouent un rôle indispensable dans nos efforts pour aider les indigents, mais l’objectif pour les organismes de bienfaisance devrait être d’aider les pauvres à devenir indépendant. Aucun pays n’est devenu riche et autosuffisant grâce à l’aide étrangère, qu’elle soit publique ou privée. A long terme un approvisionnement durable de nourriture, d’eau potable, de même que la sante et l’éducation, sont assurés par les économies locales créatrices de richesses et intégrées dans des réseaux interdépendants.

Les chrétiens ont toujours aidé les pauvres, par la charité, l’aumône et le service. Au cours de ces dernières décennies, les chrétiens ont parfois pensé que la clé de l’aide à la pauvreté résidait au sein de larges entités séculaires et politiques ainsi qu’avec des organisations internationales. C’est une réponse à la fois compréhensible et insuffisante. Tout d’abord beaucoup de ces groupes partent d’une vision erronée de la personne humaine. Si nous allons aider les pauvres, nous devons d’abord comprendre la nature, la vocation et la destinée des êtres humains. Ensuite, et malgré leurs bonnes intentions, les plans d’aide étrangère à grande échelle ont été largement inefficaces. Plusieurs trillions de dollars d’aide distribuée depuis soixante ans n’ont pas réussi à sortir les pays les plus démunis de la pauvreté. Il est temps de changer.

↑ Top

Un trésor culturel

Il n’existe pas de voie chrétienne unique pour sortir de la pauvreté. Les chrétiens sont appelés a servir de différentes façons et des gens raisonnables ne seront pas d’accord sur une foule de questions prudentielles concernant la lutte contre la pauvreté. Mais si l’ont veut faire plus de bien que de mal nous devons commencer avec une vision biblique de la personne humaine. C’est un défi pour nous tous, quelques soient nos convictions politiques ou économiques.

Ce n’est pas un appel à embrasser une spiritualité détachée de la réalité physique. Bien au contraire, le Dieu de l’univers se préoccupe de la culture, de l’histoire et du monde physique parce qu’il se préoccupe de l’humanité qu’Il a créée. Les bonnes intentions ne suffisent pas. Pour reprendre les mots du philosophe Étienne Gilson, la piété n’est jamais un substitut pour la technique.

Pour être clair le christianisme se préoccupe principalement de sauver les âmes et de faire des disciples de toutes les nations. Mais cela ne remet absolument pas en question le fait que Dieu nous appelle aussi à aider les pauvres à sortir des ravages de la pauvreté matérielle. Nous savons également que nos vocations terrestres ont un objectif double, d’une part de peupler la terre et d’autre part de la gouverner. Ainsi cet appel universel de Dieu nous exhorte à créer un espace commun pour les riches comme pour les pauvres afin de vivre leur liberté et leur responsabilité en tant que gardiens de la création.

Il est également important de souligner qu’une approche chrétienne du développement ne nous interdit pas de travailler avec des personnes de différentes confessions et traditions. Beaucoup de non-croyants de bonne volonté partagent avec nous des convictions fondamentales concernant la dignité humaine et les causes profondes de la pauvreté. Nous avons besoin de chrétiens qui travaillent non seulement au sein des organisations laïques se consacrant à la réduction de la pauvreté extrême, mais aussi qui travaillent avec elles. C’est un travail honorable. Ceci dit, l’appel à approcher la diminution de la pauvreté avec une perspective totalement chrétienne impose des demandes particulières pour les chrétiens qui travaillent dans le secteur du développement. De nombreuses organisations de développement sont basées sur une vision fausse de la personne. Malheureusement il existe même des groupes chrétiens qui finissent par promouvoir des programmes en contradiction avec les aspects fondamentaux de la tradition théologique et morale chrétienne, par exemple l’appel a protéger la vie humaine à toutes ses étapes. En tant que disciples du Christ, nous devons nous prémunir contre l’adoption involontaire de la structure actuelle séculaire.

Les chrétiens ont été la force la plus puissante que le monde ait connue pour l’aide aux démunis et beaucoup des institutions de charité et de création de richesses sont nées directement de la tradition chrétienne. Il est important de cultiver une appréciation solide de cette tradition et de mettre l’accent sur les outils de notre patrimoine culturel qui sont nécessaires aux pauvres pour prospérer. Au nombre de ces outils, on note:

  • Le développement ne se limite pas au PIB. Il s’agit de l’épanouissement humain intégral. En mettant l’accent sur le destin éternel de la personne, le christianisme, avec sa vision riche de la bonne vie, nous emporte loin du désespoir et de l'utilitarisme aride.
  • Chaque personne humaine possède une dignité et une valeur intrinsèque. La tradition judéo-chrétienne enseigne que tous les êtres humains sont fait à l'image du Créateur. Nous sommes donc des êtres au destin transcendant, des êtres ayant un but, une raison et une créativité, et capables de faire des choix libres. Bien que de nombreux chrétiens à travers les siècles aient ignoré cet enseignement fondamental, il continue à appeler les gens à reconnaître la dignité inhérente et la valeur de chaque personne humaine, y compris ceux qui sont en dehors de notre clan, tribu ou nation.
  • Nous ne pouvons pas créer le paradis sur terre. Guidés par des idées et principes solides ainsi que par une riche culture morale, nous pouvons réduire considérablement la pauvreté globale. Mais les Écritures, la tradition chrétienne, et la réalité du pêché humain nous mettent en garde contre un plan matérialiste qui promet de façonner « un nouvel homme » et d’atteindre une société parfaite. Une situation idéale n’existera jamais dans l’histoire humaine. Il y aura toujours de la pauvreté parce qu’il y aura toujours de la tragédie et du pêché. Cela ne justifie pas la complaisance envers nos semblables, mais cela devrait nous servir d’avertissement lorsque l’on nous propose un plan qui promet «d’en finir avec la pauvreté» ou lorsqu’une idéologie politique promet l’égalité ou la justice parfaite. Comme l’histoire nous l’a montré, chaque promesse politique de société parfaite conduit non pas vers la liberté mais vers l’esclavage.
  • Bien que faite à l’image de Dieu, l’humanité est corrompue. Beaucoup d’approches du combat contre la pauvreté ne prennent pas assez en compte la tendance humaine au pêché. Cette tendance conduit à un manque de responsabilisation, et ainsi à la corruption, au gâchis et à plus de pauvreté. Nous devons nous garder d’un utopisme qui ignore la réalité du pêché.
  • Le travail honnête, y compris celui des affaires, est une activité digne et morale. En tant que créatures faites à l’image de Dieu, le travail créatif nous permet de développer notre pleine humanité. Ce travail inclue aussi l’entreprise et le business. Bien que la Bible nous mette en garde contre ces dangers, depuis les temps anciens la parabole des talents et d’autres passages bibliques ont encouragé l’Église à considérer les affaires honnêtes, y compris le fait de faire un profit, comme une opportunité pour l’épanouissement humain.
  • Nous devrions pratiquer la compassion efficace. L’entreprise commerciale est la voie normale que les communautés pauvres empruntent pour passer de la pauvreté à la prospérité. Ceci dit le besoin aumône pour les pauvres fera toujours parti du développement et en sera même parfois un élément essentiel. Dans ce cas la compassion efficace est vitale. Nous devons éviter de nous satisfaire de gestes charitables, et pas seulement parce que la tradition chrétienne insiste que cela n’est pas suffisant. Le christianisme nous appelle non seulement à donner à ceux qui en ont besoin, mais également à le faire de façon intelligente pour que nos dons ne causent pas de tort involontaire. Avoir un grand cœur pour les indigents n’est pas suffisant, il faut également utiliser nos têtes.
  • Les dirigeants humains ne sont pas au-dessus de la loi. La christianité nous enseigne qu’un dirigeant est assujetti à l’ordre moral divin. Le pouvoir et le consensus ne font pas la vérité. C’est un élément crucial pour la liberté économique et politique et pour l’épanouissement humain.
  • Le gouvernement a un rôle important et limité. Le christianisme met l’accent sur les compétences de base du gouvernement – assurer la justice pour les riches comme pour les pauvres, ce qui crée un espace pour l’épanouissement humain. Cela se traduit par le maintien de l’état de droit et les droits de propriété privée, et permet l’association libre ainsi qu’un libre échange honnête. Le gouvernement est important, mais le christianisme nous dit que ce n’est pas la seule institution qui puisse donner une identité à la société. Les individus, les familles, les églises, les organisations privées, les entreprises, les charités ainsi que le gouvernement jouent tous un rôle essentiel pour façonner une société en bonne santé, et se doivent d’agir conformément au principe de subsidiarité.
  • Nous sommes les gérants de la création et nous avons liberté et responsabilité. La terre est un cadeau qui doit être développé de façon responsable. L’approche de gérance encourage un développement holistique et durable. D’une part cette approche nous met en garde contre une exploitation grossière et hédoniste du domaine naturel. D’autre part elle nous permet de ne pas considérer la nature comme divine ou la terre comme un sanctuaire intouchable.
  • La famille est une pierre de taille de la société. Les données empiriques de plusieurs sources montrent que des familles fortes sont cruciales pour un développement économique durable. Nous devons prendre garde à ne pas encourager des approches au développement qui amènent à la destruction de la famille. Les chrétiens, ainsi que les peuples avec d’autres traditions religieuses qui mettent l’accent sur des familles fortes, devraient contrer l’individualisme excessif de la culture séculariste occidentale, un individualisme qui considère la famille comme non-essentielle ou marginale pour le développement humain intégral. Le christianisme nous aide à éviter cette erreur coûteuse en montrant que la famille est une institution pré-politique, ordonnée par Dieu au commencement.
  • Les communautés vibrantes et les associations privées sont essentielles à la liberté et au bien commun. La tradition chrétienne embrasse le principe de subsidiarité. C’est l’idée que les problèmes sociaux et économiques doivent être résolus par ceux qui en sont proches, (par exemple la famille, l’église, le voisinage, la communauté) dans la mesure du possible. Ainsi on ne demande de l’aide temporaire à des réseaux d’assistance plus éloignés que si nécessaire, et avec la reconnaissance claire des dangers lies à l’institutionnalisation des formes d’aide bureaucratique distantes. Des communautés fortes et des associations volontaires, sans lien avec l’état, jouent un rôle clef afin de rendre le développement économique à la fois humain et durable.
  • On doit soutenir les droits et les responsabilités de la propriété privée. L’une des leçons cruciales du développement économique est que les pauvres ne peuvent créer de la richesse pour eux-mêmes et leurs familles sans des droits de propriété garantis. La tradition judéo-chrétienne offre des ressources importantes pour encourager les droits de propriété pour les riches comme pour les pauvres. Elle nous démontre que la propriété privée n’est pas un artefact de la cupidité et de la possessivité, comme beaucoup le croient, mais plutôt une institution légitime enracinée dans notre rôle de gardiens de ce que Dieu a confié à chacun de nous.
  • La culture est importante. Le christianisme nous rappelle que soulager la pauvreté n’est pas seulement un problème de ressources. Il faut un certain contexte culturel afin de créer la richesse. Des régimes corrompus dans des pays en voie de développement étouffent l’initiative tandis que les pays développés trop souvent manipulent et handicapent les pays pauvres, parfois au moyen des programmes d’aide dont nous espérions qu’ils briseraient le cycle de la pauvreté. Les sociétés qui permettent l’épanouissement humain ont besoin de cultures qui promeuvent la confiance, l’honnêteté, le discours raisonné et le respect pour la dignité de la personne.

↑ Top

Les objectifs de PovertyCure

  • Promouvoir la dignité de la personne et de la famille.
  • Changer le focus de la responsabilité pour que les pauvres eux-mêmes soient tenus responsables, plutôt que les organisations internationales.
  • Encourager des communautés vibrantes et des associations civiles volontaires—indépendantes de l’état—car elles sont cruciales à l’épanouissement humain authentique et aident à encourager la solidarité.
  • Construire et encourager les institutions de la propriété privée, l’état de droit, l’association libre, le libre échange et une culture de confiance qui servent à 1) libérer les pauvres pour relier les réseaux de productivité et d’échange, 2) créer un climat positif pour le business et l’entreprenariat, 3) promouvoir la liberté de poursuivre un travail productif, sans oppression ou vol, et 4) promouvoir une culture d’entreprise qui libère le potentiel humain et l’entreprise.
  • Promouvoir un respect authentique pour la santé et la dignité des femmes et des enfants, depuis la conception jusqu'à la mort naturelle.
  • Promouvoir des économies de marché libres, honnêtes et compétitives—pas d’oligarchies ou de capitalisme de copinage.
  • Créer des conditions et des institutions qui permettent aux peuples du monde en voie de développement de produire et maintenir des accès faciles à l’eau propre.
  • Mettre fin aux cartels, subventions, et politiques protectionnistes des pays développés. Elles nuisent aux pauvres, protègent les riches de la concurrence, donnent un avantage injuste aux grandes entreprises et favorisent la corruption.
  • Mettre l’accent dans la communauté de développement non plus sur des transferts de gouvernement à gouvernement, mais sur des partenariats «face-à-face», munis des connaissances locales et empreints de compréhension et de respect mutuel.
  • Permettre aux pays en voie de développement de combattre le paludisme et autres maladies avec les mêmes outils que le monde développé a utilisés pour éradiquer les maladies.
  • Rejeter les postulats néocoloniaux qui considèrent que les pauvres sont impuissants et entretenir des relations de travail respectueuses et mutuellement bénéfiques entre les chrétiens des mondes développés et en voie de développement.

↑ Top

Les perspectives de PovertyCure

  •  Il n’existe pas de formule magique contre la pauvreté qui afflige de nombreuses nations, mais l’histoire nous enseigne quelques uns des facteurs importants pour créer la richesse.
  • L’économie n’est pas un gâteau à taille fixe ou encore un jeu à somme nulle qui permet l’enrichissement seulement dans la mesure où l’on prend à quelqu’un d’autre. L’histoire et l’économie nous enseignent que les économies peuvent croître et la richesse de l’un ne signifie pas l’appauvrissement de l’autre.
  • Les prédictions malthusiennes de surpopulation se sont avérées fausses à maintes reprises. La population ne cause pas la pauvreté. « A part la terre, la plus grande ressource de l’homme est l’homme lui-même. »
  • Les pays pauvres se développent économiquement quand on leur permet d’entrer la compétition économique globale et lorsqu’ils sont liés à des réseaux de productivité et des cercles d’échange.
  • La concurrence honnête dans un contexte moral crée des opportunités pour les pauvres.
  • Le commerce et l’entreprise sont clé pour la prospérité et la croissance économique.
  • Des marchés transparents et concurrentiels, dans un cadre moral, sont bénéfiques aux pauvres. Pour être juste et durable, une économie de marché a besoin, entre autres, de certaines institutions formelles et informelles. Ces institutions incluent des droits de propriété privé, un état de droit pour les riches comme pour les pauvres, la mise en vigueur consistante des contrats, l’association libre et le libre échange pour tous, pas seulement pour quelques privilégiés, une culture de confiance, une vie communautaire vibrante et une vision riche de l’homme qui va au delà de l’homo-economicus, ou être humain qui maximise rationnellement. Nous reconnaissons qu’il n’existera jamais d’économie de marché parfaitement juste, mais que lorsque ces institutions sont faibles ou inexistantes, ce sont les pauvres qui en souffrent le plus. Ainsi, si l’on veut favoriser l’épanouissement humain, il convient de faire des efforts pour encourager ces institutions.
  • Un bon développement économique est durable et doit être sensible aux besoins de l’environnement.
  • Le progrès économique est la voie le plus rapide vers un futur durable, sur le plan économique comme sur celui de l’environnement.
  • Les gens ont le droit de migrer à la recherche d’opportunités nouvelles. Cela s’inscrit dans la provision chrétienne d’aimer les immigrants parmi nous.
  • La liberté est plus que le simple droit d’exercer sa volonté. La vraie liberté s’obtient en vivant en accord avec la vérité et la raison. La liberté par excellence s’obtient par le dur travail et la discipline.
  • Les gens ont un droit naturel à l’association libre. On doit leur permettre de former des compagnies, des charités, des écoles, des syndicats, et des associations non gouvernementales sans être étouffés par la règlementation.
  • L’occident doit arrêter d’utiliser son prisme néocolonial et de considérer les peuples de pays en voie de développement comme des enfants sans défense.
  • Les nations et les cultures ont le droit de résister la moralité séculariste radicale.
  • Le marché libre ne signifie pas une connivence entre le gouvernement et les grandes entreprises. Cette connivence n’est qu’une subversion des marchés libres et de la concurrence.
  • Les pays en voie de développement ont peut-être de bonnes raisons de souhaiter la protection d’une industrie à court terme, mais à long terme, les politiques de substitution des importations ne sont pas efficaces et réduisent les opportunités pour les pauvres.

↑ Top

Le rôle de l’Église dans la lutte contre la pauvreté

  • Prêcher les évangiles—la force la plus transformative de l’histoire
  • Prêcher une vision holistique de gérance chrétienne
  • Se prononcer contre l’exploitation et la corruption
  • Donner une guidance morale, encourager le développement de vertus nécessaires à créer les conditions favorables à l’épanouissement humain et à la prospérité
  • Aider à créer des liens sociaux et lutter contre l’anonymat
  • Construire un environnement moral riche et une culture de la confianc
  • Assister ses membres dans leur chemin vers l’indépendance économique en encourageant la formation à l’emploi, la gestion financière et le développement de carrière
  • Offrir un profond sentiment d’enracinement
  • Aider les membres à comprendre que beaucoup des institutions essentielles à une prospérité durable et équitable sont nées de la tradition chrétienne Offrir la charité de façon ciblée et intelligente de façon à encourager l’épanouissement humain plutôt que la dépendance et la déchéance intellectuelle.

L’évangélisation chrétienne a le pouvoir de hisser les pauvres. En mettant l’accent sur le travail inestimable qui consiste à faire de toutes les nations des disciples, les missionnaires chrétiens établissent les bases qui permettent une transformation culturelle profonde, y compris les idées, attitudes et institutions favorisant l’épanouissement humain ainsi que la création de richesse parmi les pauvres.

↑ Top

PovertyCure: Agissez

  • Pensez avant d’agir.
  • Pensez bibliquement.
  • Priez et consulter des sages.
  • Comprenez que les bonnes intentions ne suffisent pas à résoudre le problème de la pauvreté.
  • Apprenez les vérités fondamentales de l’économie.
  • Impliquez-vous: Éduquez-vous sur les principes de la compassion efficace et mettez ensuite ces principes en action en utilisant votre temps, vos talents et ressources.
  • Éduquez les autres sur les principes de compassion efficace.
  • Faites des recherche sur les institutions charitables que vous voulez aider et demander leurs des comptes sur leur pratique de compassion efficace.
  • Si vous en avez l’expertise, pensez à chercher des moyens d’investir dans des entreprises de pays en voie de développement, peut-être à travers des organisations qui se spécialisent dans l’identification de petites et moyennes entreprises ou en offrant des microcrédits—proposer des services de microfinance. Comme pour toute aide charitable, étudiez avant d’investir et demandez que les organisations ou individus qui reçoivent votre investissement démontrent des normes élevées de probité morale et de compétence dans les affaires.
  • Joignez le réseau de PovertyCure et faites passer le mot.

↑ Top

A globális szegénység kihívása

Arra vagyunk hivatottak, hogy szeretettel és nagylelkűen viseltessünk a szegényekkel szegények iránt. Bár sokan szívügyünknek tekintjük a szegénység problémáját, a statisztikák mégis kiábrándítóak. Több mint egymilliárd ember él kevesebb, mint napi 1,25 dollárból. Évente férfiak, nők és gyermekek milliói halnak meg AIDS-ben, maláriában és más gyógyítható betegségekben. Emberek tízmilliói nélkülözik a tiszta vizet és fekszenek le éhesen.

Mindennek ellenére, azt mondhatjuk, hogy van ok reményre. Bár nem vagyunk képesek arra, hogy a mennyországot a földre hozzuk, azt viszont tudjuk, hogyan tehetjük lehetővé a szegények számára, hogy új vagyont szerezve maguknak kiemelkedjenek a szegénységből. (Megvannak a módszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy hatalmas lépéseket tegyünk virágzó társadalmak létrehozására. Ideje, hogy újragondoljuk a szegénység fogalmát. Ideje, hogy az embert, akit Isten a saját képmására teremtett, a gazdaság középpontjába helyezzük. Ideje, hogy segítsünk felszabadítani a fejlődő világ vállalkozó szellemét.

↑ Top

A „PovertyCure” Látomás

Mikor az embert helyezzük a gazdasági gondolkodás középpontjába, akkor valójában a gazdagságra és szegénységre vonatkozó elképzelésünket változtatjuk meg. Ahelyett, hogy azt kutatnánk, mi okozza a szegénységet, elkezdjük azt körbejárni, hogy mi hoz gazdagságot. Mik az emberiség virágzásának feltételei, ahonnan a jólét elindulhat? Hogyan tudjuk megteremteni és megvédeni azt a teret, ahol az emberek szabadságukat és felelősségüket egyaránt megélhetik?

Ideje, hogy elmozduljunk:

  • A segélytől a vállalkozás felé
  • A szegénység enyhítése felől a gazdagság megteremtése felé
  • A paternalizmus felől a partneri viszony felé
  • A segélyosztástól a befektetés felé
  • Onnan, hogy a szegényekre fogyasztókként és teherként tekintsünk afelé, hogy alkotókként nézzünk rájuk
  • Onnan, hogy az embereket és a gazdaságokat a szegénységgel való együttérzés kísérleteként tekintsük
  • Onnan, hogy a szegénységet a jótékonyság befogadójaként tekintsük arrafelé, hogy a változás méltósággal, képességekkel és kreativitással rendelkező ügynökeinek ismerjük el őket
  • Az anyagi függőség támogatásától annak termelési és kereskedelmi rendszerekbe való rendezése felé
  • A segélyek és a protekcionizmus felől a nyitott kereskedelem és a verseny irányába
  • A világgazdaság változatlan méretűként tekintésétől annak megértése felé, hogy az emberi vállalkozás gazdaságokat virágoztathat fel

↑ Top

Jótékonyság, Világszintű Szegénység, és Keresztény Hagyomány

A Zsidó-Keresztény hagyomány mindig is hangsúlyozta a szegényekkel való együttérzést. De az együttérzés többet jelent annál, minthogy pusztán enyhülést nyújtunk. Ez azt jelenti, hogy a szegényekre mint partnerekre kell tekintenünk és csatlakoznunk kell hozzájuk a termelési és kereskedelmi rendszerek kialakításában. A jótékonyság és az alamizsna elengedhetetlen szerepet játszik a szegénység megsegítésében, mégis, a jótékonysági szervezetek célja a szegénység függőségi viszonyból való kilépésének segítése kellene, hogy legyen. Csupán külső segítséggel – legyen az akár állami vagy magán – egy ország se vált eddig gazdaggá és önállóvá. Helyi vagyontermelő gazdaságokból teremthető meg hosszútávon, a fenntartható ételmennyiség, a tiszta víz, az egészség és az oktatás, melyek kölcsönösen függő rendszerekbe csatlakoznak.

A Keresztények mindig is részesei voltak a szegénység jótékonysággal, adományokkal és szolgálattal való segítésének. Az elmúlt évtizedekben a Keresztények néha nagy világi, politikai entitásokban és nemzetközi szervezetekben látták a megoldást a szegénység megsegítésére. Ez egy érthető, de mégsem megfelelő válasz. Először is sok ilyen szervezet hibás nézettel rendelkezik az emberrel kapcsolatban. Ha segíteni szeretnénk a szegényeknek, először meg kell értenünk az emberi természetet, hivatást és végzetet. Másodszor pedig, a sok jószándék ellenére, a nagy volumenű külföldi segélyezési tervek többnyire hatástalanok voltak. Az elmúlt hatvan év alatt segélyek dollártrilliói se voltak képesek kiemelni a legszegényebb országokat a szélsőséges szegénységből. Ideje, hogy változtassunk

↑ Top

Kultúrális Örökség

A szegénység elleni küzdelemnek nincs egyetlen/kizárólagos keresztény módja. A Keresztények több úton is hivatottak szolgálni, és a jó emberek nem fognak egyetérteni, a szegénység elleni küzdelmet illető számos prudenciális kérdésben. De ha több jót szeretnénk tenni mint kárt, az ember bibliai szemléletének megismerésével kell kezdenünk. Ez kihívást jelent mindannyiunk számára, függetlenül attól, hogy milyen politikai és gazdasági szemlélettel nézettel rendelkezünk.

Ez nem azt jelenti, hogy egy olyan lelkiséget kell választanunk, ami teljesen különáll a fizikai realitástól. Éppen ellenkezőleg: a világmindenség Istene törődik a kultúrával, törődik a történelemmel, törődik a fizikai valósággal, mert Ő törődik az emberiséggel, amit maga teremtett. A jószándék nem elegendő. A filozófus, Etienne Gilson szavaival élve, „a vallásosság sosem helyettesítheti a módszert”.

Hogy tisztán lássunk, a kereszténység elsősorban abban érintett, hogy megmentse a lelkeket és követőket gyűjtsön minden nemzetből. De ez nem ellentétes azzal a ténnyel, hogy Isten arra is hív, hogy segítsük a szegényeket kitörni az anyagi szegénység pusztításából. Sőt, tudjuk, hogy földi hivatásunk kettős, egyrészt arra szól, hogy benépesítsük a földet és uralkodjunk rajta, illetve ez az Istentől kapott egyetemes hivatás vezet arra, hogy teret adjunk gazdagnak és szegénynek egyaránt, hogy szabadságukat és felelősségtudatukat a teremtés segítőiként élhessék meg.

Szintén fontos hangsúlyozni, hogy a fejlődéshez való Keresztény hozzáállás nem zárja ki azt, hogy együttműködjünk más hitű és más kultúrájú emberekkel. Sok jószándékú nem-hívő osztja velünk az emberi méltóságról és a szegénység fő okairól alkotott nézeteinket. Szükség van arra, hogy Keresztények dolgozzanak világi szervezetekben és szervezetekkel együtt, a szélsőséges szegénység enyhítésére összpontosítva. Ez egy tiszteletreméltó munka. De a szegénység enyhítését célzó, teljes mértékben keresztény irányultságú megközelítés hívása elvárásokat támaszt a fejlődésért dolgozó keresztények felé. Sok segélyszervezet hibás emberképpel rendelkezik. Szomorú, de sok Keresztény csoport is olyan elképzeléseket támogat, melyek a Keresztény teológiai és erkölcsi hagyományokkal szembenállnak úgy, mint az emberi élet védelme, annak minden fázisában. Mint Krisztus követői, védenünk kell magunkat az ellen, hogy tudattalanul is átvegyük a jelenlegi világi eszmerendszert.

A Keresztények a világon ismert legnagyobb és legerősebb támogatói a szegényeknek, és sok jótékonysági és jóléti szervezet a Keresztény hagyomány gyökereiből nőtte ki magát. Fontos, hogy tápláljuk ezt a hagyományt és hangsúlyozzuk azokat a hatékony eszközöket, melyek részét képezik kultúrális örökségünknek és hozzásegítenek a szegények felvirágoztatásához. Ezek a következők:

  • A fejlődés több mint pusztán a GDP; ez az összetett emberi kibontakozás és virágzás. A jó életről szóló gazdag elképzelésével illetve az emberi sors örökkévalóságát hangsúlyozva, a Kereszténység megment minket mind a reménytelenségtől, mind pedig a száraz utilitarianizmustól.
  • Minden emberi lélek rendelkezik örökölt méltósággal és értékkel. A Zsidó-Keresztény hagyomány arra tanít, hogy a Teremtő minden embert saját képmására teremtett. Tehát felsőbbrendű céllal, tervvel, ésszel és kreativitással megáldott lények vagyunk, akik képesek arra, hogy szabad döntéseket hozzanak. Bár sok Keresztény a századok alatt figyelmen kívül hagyta ezt az alapvető tanítást, ez folyamatosan arra hív bennünket, hogy felismerjük belső méltóságunkat és értékeinket, beleértve azokat is, melyek azokban az emberekben vannak meg, akik akár családunkon, törzsünkön, vagy nemzetünkön kívül állnak.
  • Nem tudjuk a Mennyországot megteremteni a földön. Józan ötletektől és elvektől vezérelve, gazdag erkölcsi tanítások mentén haladva, világszinten erősen csökkenthetjük a szegénységet. De az Írás, a Keresztény hagyomány és az ember bűnösségének tudata figyelmeztetnek minden olyan világszintű eszmével szemben, mely egy új emberiség eljövetelét és a tökéletes társadalom elérését ígéri. Amíg az emberi történelem létezik, az ideális állapot sosem jön el. Mindig is lesz szegénység, mert mindig is lesznek tragédiák és bűnök. Ez még nem igazolja az emberiséggel szemben tanusított teljes elégedettségünket, de figyelmeztetnie kell az olyan ígéretek ellen, melyek a „szegénység végét” ígérik vagy bármilyen politikai ideológia ellen, mely tökéletes egyenlőséget és igazságot ígér. Ahogyan azt a történelem igazolja, minden olyan politikai ígéret, mely a tökéletes társadalmat ígérte, nem a szabadságot, hanem a rabszolgaságot hozta el.
  • Bár az Isten képmására teremtetett, az emberiség elesett. Sok, a szegénység elleni harcra hivatott mód túl kevés figyelmet fordít az emberi bűnösségre, mely az elszámoltathatóság hiányához vezet és ezzel a korrupcióhoz, szennyezéshez és még több szegénységhez. El kell, hogy kerüljük az utópisztikus hozzáállást, ami figyelmen kívül hagyja a bűn valós voltát.
  • A becsületes munka, beleértve az üzleti tevékenységeket is, egy méltóságteljes és erkölcsös elfoglaltság. Isten képmására alkotott teremtményekként a kreatív munka segít kifejleszteni magunkban a teljes emberséget. Ez a vállalkozásra és az üzletre egyaránt kiterjed. Míg a Biblia figyelmeztet a veszélyekre, a tálentumokról szóló példabeszéd és más bibliai részek ősidőktől fogva arra bátorították az Egyházat, hogy a becsületes üzletet, a profitszerzést is beleértve, az ember virágzásának egy lehetőségeként tekintsék.
  • Gyakorolnunk kell a hatékony együttérzést. Az üzleti vállalkozás normális útja a szegény közösségek gazdagság felé való elmozdításának. A szegényeket segítő adakozásra való igény mégis mindig is a fejlődés szükséges eleme lesz, néhány esetben akár elkerülhetetlenül is. Vagyis a hatékony együttérzés életbevágó. El kell, hogy kerüljük az azzal való megelégedést, hogy csupán látványos, jóérzést keltő jótékony gesztusokat teszünk, már csak azért is, mert a Keresztény hagyomány kimondja, hogy ez nem elégséges. A Kereszténység nem csak arra hív, hogy annak adjunk, aki szükséget szenved, de arra is, hogy ésszel tegyük, és adakozásunk ne okozzon szándékolatlan kárt. A szegényekkel kapcsolatban fontos, hogy valaki szívvel segítsen, de az ész is legalább annyira fontos.
  • Egy uralkodó sem áll a törvény felett. A Kereszténység arra tanít, hogy az uralkodó az isteni erkölcsi rendnek alávetett; sem a hatalom, sem a konszenzus nem egyenlő az igazsággal. Ez kulcsfontosságú a politikai és gazdasági szabadsághoz és az emberiség virágzásához.
  • A kormányzatnak fontos, de korlátozott szerepe van. A Kereszténység hangsúlyozza a kormányzat alapvető képességét – az igazságszolgáltatás biztosítását gazdagoknak és szegényeknek egyaránt – ami teret enged az emberiség virágzásának. Ez a gyakorlatban lefordítható a törvény uralmának fenntartására, a magántulajdon tiszteletben tartására, a szabad egyesülési jogra és a szabad és becsületes cserére. Míg a kormányzat fontos, a Kereszténység hangsúlyozza, hogy ez nem az egyetlen entitás, amely megadja a társadalom identitását. Az egyének, családok, egyházak, magánszervezetek, vállalkozások, jótékonysági szervezetek, és a kormányzat mind kulcsszerepet játszik egy egészséges társadalom felépítésében, és mindennek a szubszidiaritás elve mentén kell működnie.
  • A teremtés segítői vagyunk, szabadsággal és felelősségtudattal megáldva. A föld egy ajándék, melyet felelősséggel kell használnunk. Egyrészről felszólít bennünket arra, hogy a természetet ne használjuk ki durva hedonisztikus módon. Másrészről pedig óva int attól, hogy isteniként tekintsünk a természetre és a földet egy szentélynek tekintve használatlanul hagyjuk.
  • A család az egyik alapvető alkotóeleme a társadalomnak. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az erős család kritikus eleme a fenntartható gazdasági fejlődésnek. Körültekintőnek kell lennünk abban a vonatkozásban, hogy olyan fejlődési utakat támogassunk, melyek a család összeomlásához vezetnek. A Keresztényeknek más, a család fontosságát hangsúlyozó vallások képviselőivel együtt, ellensúlyozniuk kell a nyugati világi kultúra túlzott individualizmusát, egy individualizmust, mely a családra, mint az emberi fejlődés szempontjából szükségtelen vagy marginális tényezőre tekint. A Kereszténység segít elfordulni ettől a súlyos hibától azzal, hogy a családot egy politika-előtti intézményként mutatja be, melyet Isten rendelt el a kezdetektől fogva.
  • Az élettel teli közösségek és a magánjellegű szervezetek létfontosságúak a szabadság és a közjó érdekében. A Keresztény hagyomány hagsúlyozza a szubszidiaritás elvét. Ez az az elv, amely szerint a tásadalmi és gazdasági problémák, lehetőség szerint a probléma felmerüléséhez lehető legközelebb kell, hogy megoldódjanak (például: a család, a templom és a szomszédos környék, a közösség szintjén), ezzel a távolabbi szinteket ideiglenes menedékké nyilvánítva csupán a szükséges helyzetekre, teljes tudatában az egymástól távoli területek, bürokratikus intézményesítésének veszélyeiről. Az erős közösségek és önkéntes szervezetek – melyek nem kapcsolódnak az államhoz – kulcsszerepet játszanak a humánus és fenntartható gazdasági fejlődés létrehozásában.
  • A magántulajdonhoz kapcsolódó jogokat és felelősségeket támogatni kell. A fejlődésgazdaságtan egyik kritikus leckéje, hogy a szegények nem képesek vagyont teremteni maguknak és családjaiknak a biztos magántulajdon intézményének hiányában. A Zsidó-Keresztény hagyomány a magántulajdon támogatásában mind a szegények, mind pedig a gazdagok számára erőteljes alapot biztosít. Megmutatja, hogy a magántulajdon nem a mohóság és a birtoklás eszköze – ahogyan sokan gondolják – hanem sokkal inkább egy legitim intézmény, mely az Isten által ránk bízott segítői szerepben gyökeredzik.
  • A kultúra jelentősége. A Kereszténység emlékeztet bennünket arra, hogy a szegénység elsősorban nem erőforrásokon múlik. A gazdagság megteremtéséhez kultúrális környezetre is szükség van. A fejlődő országok korrupt rezsimjei elfojtják a kezdeményezéseket, míg a fejlett országok túlságosan is sokszor befolyásolják és megbénítják a szegény országokat, néha éppen a segélyprogramokkal, melyektől azt vártuk, hogy megtörik a szegénység ördögi körét. Azoknak a társadalmaknak, melyek lehetővé teszik az emberek gazdagodását, a bizalomra, a becsületességre, a racionális párbeszédre és az ember méltóságának tiszteletére kell épülniük.

↑ Top

A „PovertyCure” Célok

  • A személy és a család méltóságának elősegítése.
  • A felelősség fókuszát a nemzetközi szervezetekről áthelyezni magukra a szegényekre.
  • Élénk közösségek és önkéntes civilszervezetek elősegítése – az államtól elkülönülve – mivel létfontosságúak a valódi emberi fejlődéshez és segítik a szolidaritás kialakulását.
  • A magántulajdonnak, a törvény uralmának, a szabad egyesülésnek, a szabad kereskedelemnek és a bizalom légkörének megfelelő intézmények kialakítása és elősegítése, ami segít 1) szabaddá tenni a szegényeket arra, hogy bekapcsolódjanak a termelési és kereskedelmi hálózatokba, 2) támogató környezetet létrehozni az üzletek és a vállalkozások számára, 3) a termelékeny munkára való szabadság elősegítése, mely mentes az elnyomásoktól és a tolvajlástól és 4) vállalkozói kultúra elősegítése, ami szabadon engedi a az emberi potenciált és a vállalkozói gondolkodást.
  • A nők és gyermekek valódi méltóságának és egészségének elősegítése a fogantatástól a természetes halálig.
  • A szabad, becsületes és versenyzői piacgazdaság elősegítése – nem oligarchikus vagy részrehajló kapitalizmus.
  • Megteremteni azokat a feltételeket és intézményeket, amik a fejlődő világban lehetővé teszik az emberek számára, hogy kialakítsák és fenntartsák a tiszta ivóvízhez való hozzáférést.
  • Végetvetni a fejlett világ segélyeinek, karteleinek és protekcionista vezérelveinek. Ezek károsítják a szegényeket, védik a gazdagokat a versenytől, méltánytalan előnyt adnak a nagy üzleteknek és elősegítik a korrupciót.
  • Elmozdítani a fejlődő közösségeket érintő kérdéseket a kormányzat és kormányzat közti átvitel felől az ember és ember közti viszonyok irányába, melyeket helyi tapasztalat táplál és kölcsönös tisztelet és megértés fémjelez.
  • Szabadságot adni a fejlődő országoknak a malária és más betegségek elleni harcban, felhasználva ugyanazokat a hatékony eszközöket, amiket a fejlett világ használt fel a betegségek kiirtására.
  • Visszautasítani a neo-koloniális előfeltevéseket, miszerint a szegények reménytelen esetek és elősegíteni, hogy tiszteleten alapuló, kölcsönösen előnyös munkakapcsolat alakuljon ki a fejlett világ és fejlődő világ Keresztényei közt

↑ Top

„PovertyCure” Belülről

  • Nincs varázstöltény az országokat megfertőző szegénység ellen, de a történelem a vagyonteremtéshez szükséges fontos tényezők közül sokat megtanított nekünk.
  • A gazdaság nem egy fix méretű torta vagy egy zéró összegű játszma, ahol az emberek csak úgy lehetnek gazdagabbak, ha valaki mástól elvesznek. A történelem és a gazdaság leckéi megtanítják, hogy a gazdaságok képesek növekedni, és egy ember gazdagsága nem jelenti egy másik ember elszegényedését.
  • A túlnépesedésről szóló Malthusiani jövendölések újra és újra hibásnak bizonyultak. A népesedés nem okoz szegénységet. „Emellett a föld legnagyobb erőforrása maga az ember.”
  • A szegény országok akkor növekednek gazdaságilag, amikor be tudnak kapcsolódni a világgazdasági versenybe és kapcsolatban vannak a termelési és kereskedelmi hálózatokkal.
  • Az erkölcsi kereteken belüli becsületes verseny, lehetőséget teremt a szegények számára.
  • Az üzlet és a vállalkozás kulcsfontosságú a prosperitás és a gazdasági fejlődés szempontjából.
  • Az (megfelelő) erkölcsi kereteken belüli átlátható és szabad versennyel működő piacok előnyösek a szegények számára. Egy piacgazdasághoz többek közt szükséges bizonyos formális és informális intézmények megléte annak érdekében, hogy az igazságos és fenntartható legyen. Ebbe belefoglaltatik a magántulajdon intézménye, és a törvény szegények és gazdagok feletti egyenlő mértékű fennhatósága. A szerződések betartatásának biztosítása, a kiváltságos kisebbség helyett mindenki számára egyformán biztosított szabad egyesülési és kereskedelmi jog és nem csak, ezen kívül a bizalom légköre, az élénk közösségi élet, illetve az embernek az a fajta termékeny megközelítése, mely túlmutat a homoeconomicuson vagy a haszonmaximalizáló emberen. Azt felismerjük, hogy egyetlen piacgazdaság sem lesz tökéletes, de ahol ezek az intézmények gyengék vagy hiányoznak, ott a szegények különösen sérülékenyek. Tehát az ember felvirágoztatásának hatékony elősegítése érdekében erőfeszítéseket kell tennünk ezen intézmények támogatására.
  • A jó gazdasági fejlődésnek fenntarthatónak és a környezetbarátnak kell lennie.
  • A gazdasági fejlődés a leggyorsabb útja egy gazdaságilag és a környezet szempontjából is fenntartható jövő elérésének.
  • Az embernek joga van az új lehetőségek keresése által motivált költözéshez. Ez illeszkedik ahhoz a Keresztény elvhez, miszerint a bevándorlókat szeretettel kell fogadni.
  • A szabadság több annál, hogy valakinek joga van kifejezni saját akaratát. Az igazi szabadságot akkor érhetjük el, ha az igazságnak és a józan észnek megfelelően cselekszünk. A kiválóságra való szabadságot kemény munkával és fegyelemmel érhetjük el.
  • Az embereknek megvan a természetes joguk a szabad egyesülésre. Lehetőségük kell, legyen arra, hogy szabadon alapíthassanak üzleti társulásokat, jótékonysági szervezeteket, iskolákat, egyesületeket és non-profit szervezeteket anélkül, hogy fullasztó szabályozás nehezítené azok létrehozását.
  • A Nyugat ki kell, hogy lépjen a neo-kolonialista nézetéből, ami a fejlődő világban élő emberekre, mint tehetetlen gyerekekre tekint.
  • A nemzeteknek és a társadalmaknak joguk van ahhoz, hogy ellenálljanak a radikális szekularista erkölcsiségnek.
  • A szabadpiac nem a kormányzat szövetsége a nagykereskedőkkel. Ez az egészségtelen válfaja a szabad piacoknak és a szabad versenynek.
  • A fejlődő országoknak komoly indokai lehetnek arra, hogy rövidtávú protekcionizmust alkalmazzanak egy iparágra, de a hosszútávú importtámogatások hatástalanok és elveszik a szegények lehetőségeit.

↑ Top

Az Egyház Szerepe a Globális szegénység Visszaszorításában

  • Hirdesd az Igét – legformálóbb erő a történelem során
  • Hirdesd a Keresztény gondoskodás holisztikus elképzelését
  • Szólalj fel a kizsákmányolás és a korrupció ellen
  • Nyújts erkölcsi útmutatást, azoknak az erényeknek a fejlődését támogatva, amik elősegítik az emberi gazdagodás és prosperitás körülményeit
  • Segítsd a szociális kapcsolatok kialakulását és küzdj az anonimitás ellen
  • Építs gazdag erkölcsi környezetet és segítsd a bizalom légkörét
  • Segítsd az embereket a gazdasági függetlenség felé azzal, hogy továbbképzésekre ösztönzöd őket, és segíted a pénzügyi tervezést és a karrierutakat
  • Éreztesd a a gyökerek fontosságát
  • Segítsd megértetni, hogy több, a fenntartható és egyensúlyi gazdagsághoz létfontosságú intézmény a Keresztény hagyományból nőtte ki magát
  • Ajánlj fel szolgálatot olyan célzott és intelligens módon, ami a gazdagodást segíti elő ahelyett, hogy függőséget és hanyatlást okozna

A Keresztény evangelizációnak megvan az ereje ahhoz, hogy felemelje a szegényeket.
Azzal, hogy arra a felbecsülhetetlen munkára koncentrálunk, hogy a Krisztus-követők számát gyarapítsuk a különböző nemzetekből, a Keresztény misszionáriusok egy mély kulturális átalakulás alapjait fektetik le az elképzelések, a hozzáállás és az intézmények számára, melyek lehetővé teszik az emberi gazdagodást, beleértve a szegények vagyonának gyarapodását is.

↑ Top

„PovertyCure”: Cselekedj!

  • Gondolkodj, mielőtt cselekszel.
  • Gondolkodj a Biblia alapján. Imádkozz és keresd a bölcs tanácsot.
  • • Ismerd fel, a jószándék önmagában nem oldja meg a szegénység kérdését.
  • Tanuld meg a gazdaság alapvető törvényeit.
  • Vond be magad: Okítsd magad a hatékony szánakozás elveire és fordítsd az elveket gyakorlatra használva idődet, tálentumaidat és erőforrásaidat.
  • •Oktass másokat is hatékony szánakozás elveire.
  • Ismerd meg azokat a jótékonysági intézményeket, melyeket támogatni szándékozol és tedd őket felelőssé a hatékony szánakozás gyakorlatára.
  • Ha van valami, amiben kiemelkedően jártas vagy, gondolkodj el azon, hogy befektess egy üzletbe a fejlődő világban, talán olyan szervezeteken keresztül, melyek felkutatják az ígéretes kis- és középvállalkozásokat vagy az egyre terjedő a mikrohitelezésen keresztül – mikro pénzügyi szolgáltatások nyújtásával. Ahogyan a jótékony adományozás esetében, tanulmányozd, mielőtt befektetsz, magas elvárásokat támasztva a szervezetekkel és a befektetés célpontjával szemben mind az erkölcsi feddhetetlenség mind pedig az üzleti kompetenciák terén.
  • Csatlakozz a PovertyCure Hálózathoz és terjeszd az igét.

↑ Top

Provocările globale ale sărăciei

Suntem chemați să avem o grijă iubitoare și generoasă pentru săraci. Cu toate acestea, pentru mulţi dintre noi, cei preocupați de soarta săracilo, statisticile sunt aproape copleşitoare. Mai mult de un miliard de oameni trăiesc cu mai puţin de1,25$ pe zi. În fiecare an, milioane de bărbaţi, femei şi copii mor din cauza SIDA, malariei şi a altor boli care ar putea fi prevenite. Zeci de milioane duc lipsa apei curate şi merg la culcare flămânzi.

Totuși, există motive de speranţă. Deşi nu putem aduce raiul pe pământ, ştim de ce anume este nevoie pentru ca cei săraci să poată crea bunăstare pentru ei înşişi, ieșind astfel din sărăcie. Într-adevăr, există instrumente performante care ne pot permite să facem progrese foarte importante în crearea societăților prospere. A venit momentul să regândim sărăcia. Este timpul să punem persoana, făcută după chipul lui Dumnezeu, în centrul economiei. A venit momentul să sprijinim dezlănţuirea spiritului antreprenorial al lumii în curs de dezvoltare.

↑ Top

Viziunea PovertyCure

Când punem persoana în centrul gândirii economice, transformăm modul în care privim bogăţia şi sărăcia. În loc să ne întrebăm care sunt cauzele sărăciei, încercăm să aflăm care sunt cauzele bogăției. Care sunt condiţiile pentru ca dezvoltarea omului să se producă, crescând astfel prosperitatea? Şi cum putem crea şi proteja spațiul în care oamenii să trăiescă în libertate şi cu responsabilităţile care vin cu ea?

Este timpul să trecem:

  • De la asistență la antreprenoriat
  • De la reducerea sărăciei la crearea bogăţiei
  • De la paternalism la parteneriate
  • De la pomeni la investiţii
  • De la a-i vedea pe cei săraci ca pe o povară sau ca și consumatori, la a-i percepe ca fiind creatori
  • De la a vedea oamenii și economiile ca subiecți ai experimentelor, la a căuta solidaritatea cu cei săraci
  • De la a vedea pe cei săraci ca destinatari ai ajutoarelor, la a-i recunoaște ca fiind agenți ai schimbării, oameni cu demnitate, putere de muncă şi creativitate.
  • De la încurajarea dependenţei, la integrarea celor săraci în reţele de productivitate şi de schimb
  • De la subvenţii şi protecţionism, la comerţ liber și concurență
  • De la a percepe economia globală ca fiind de sumă fixă, la a înțelege că antreprenoriatul poate dezvolta economiile.

↑ Top

Caritate, Sărăcia globabă și tradiția creștină

Tradiția iudeo-creștină a pus mereu accentual pe solidaritatea cu cei săraci. Dar solidaritatea înseamnă mai mult decît alinarea durerii. Înseamnă să vedem parteneri în cei săraci şi să ne alăturăm lor în reţele de productivitate şi schimb. Filantropia şi milostenia joacă un rol indispensabil în eforturile noastre de ai ajuta pe cei săraci, dar obiectivul organizaţiilor caritabile ar trebui să fie acela de a-i
ajuta să-și depășească starea de dedependenţa. Nicio ţară nu a devenit bogată şi autosuficientă prin asistenţă externă – fie că acestă asistență a fost publică sau privată. Pe termen lung, reserve sustenabile de hrană, apă potabilă, sănătate și educaţie sunt create de economiile locale, care integrate în rețele interdependente, creează bogăție.

Creştinii au fost mereu implicați în ajutorarea săracilor prin caritate, milostenie și voluntariat. În ultimele decenii creştinii au privit entităţile politice și seculare majore, şi organizaţii internaţionale, ca fiind cheia ajutorării săracilor. Acesta este un răspuns uşor de înţeles, dar inadecvat. În primul rând, multe dintre aceste grupuri pornesc cu o viziune greşită asupra persoanei umane. Dacă vrem să-i ajutăm pe cei săraci trebuie în primul rând să înţelegem natura, înclinațiile şi destinul fiinţei umane. În al doilea rând, în ciuda bunelor intenții, planurile de întrajutorare la scară foarte mare s-au dovedit în mare parte ineficiente. Trilioane de dolari oferiți ca ajutor pe parcursul ultimilor şaizeci de ani nu au putut scoate cele mai sărace țări din sărăcie extremă. A venit timpul pentru o schimbare.

↑ Top

Bogăția culturală

Nu există doar un singur mod creştin de combatere a sărăciei. Creştinii sunt chemaţi să slujească în numeroase moduri, iar oamenii de bună-credință vor fi în dezacord cu privire la o serie de întrebări prudente atunci când se abordează sărăcia. Dar dacă vrem să facem mai mult bine decât rău, trebuie să începem cu o viziune biblică a persoanei umane. Aceasta este o provocare pentru noi toţi, ori de câte ori ne aplecămasupra spectrului politic şi economic.

Acesta nu este un apel de îmbrățișare a unei spiritualități detașate de realitatea fizică. Din contră, pe Dumnezeu îl preocupă cultura, istoria, lumea fizică, deoarece omenirea, pe care El a creat-o, îl preocupă. Intenţiile bune nu sunt suficiente. În cuvintele filosofului Etienne Gilson, “pietatea nu este niciodată un substituit pentru tehnică.”

Pentru a fi clari, creştinismul este în primul rând preocupat de salvarea sufletelor şi de a face discipoli din toate neamurile. Dar acest lucru nu contrazice în niciun fel cerința lui Dumnezeu de a ajuta pe cei săraci să scape de greutățile sărăciei materiale. Mai mult decât atât, ştim că vocaţiile noastre pământeşti au o sarcină dublă, să umple pământul şi să îl stăpânească, iar aceast îndemn universal al lui Dumnezeu ne cere să creăm spaţiu în lume pentru ca bogaţii şi săracii deopotrivă să trăiască în libertate şi responsabilitate ca administratori ai creaţiei.

De asemenea, este important de subliniat că o abordare creștină a dezvoltării nu ne interzice să lucrăm cu oamenii din alte credinţe şi tradiţii. Mulți necredincioşi de bună credință ne vor împărtăşi convingerile de bază despre demnitatea umană şi cauzele profunde ale sărăciei. Avem nevoie de creştini care lucrează în cadrul organizaţiilor seculare şi înafara lor, concentrîndu-se pe ameliorarea sărăciei extreme. Aceasta e o muncă onorabilă. Totodată, apelul de abordare a luptei împotriva sărăciei dintr-o perspectivă pe deplin creştină pune anumite cerințe aupra creştinilor care lucrează în dezvoltare. Multe organizaţii de dezvoltare sunt gândite dintr-o perspectivă eronată a persoanei. Din păcate, chiar şi unele grupuri creştine sfârşesc prina susține programe care intră în conflict cu aspectele fundamentale ale tradiţie teologice şi morale creștine, precum apelul de a proteja viaţa umană în toate stadiile. Ca discipoli ai lui Hristos, trebuie să evităm adoptarea involuntară a actualului cadru secular. Creştinii reprezintă cea mai întinsă și mai puternică forță pentru ajutorarea săracilor pe care a cunoscut-o omenirea vreodată și multe dintre instituţiile de caritate şi de generare a bogăţiei au apărut pe solul tradiţiei creştine. Este important să cultivăm o apreciere robustă a aceastei tradiţii şi să punem accetul pe instrumentele eficiente pe care cultura noastră le are pentru a-I ajuta pe cei săraci să prospere. Acestea includ:

  • Dezvoltarea nu depinde exclusiv de PIB; include dezvoltarea umană în întregimea ei. Cu viziunea sa bogată despre ce înseamnă o viață bună şi prin evidențierea destinului etern al persoanei, creştinismul ne ține departe de lipsa de speranță si de utilitarismul arid.
  • Demnitatea și valoarea sunt inerente fiecărei ființe umane. Tradiţia iudeocreştină ne învaţă că toţi oamenii sunt făcuţi după chipul Creatorului. Suntem, prin urmare, ființe cu destin transcendent, ființe cu un scop, cu rațiune și creativitate, în măsură să facem alegeri libere. Deşi mulţi creştini de-a lungul secolelor au ignorat această învăţătură fundamentală, ea continuă să cheme oamenii la recunoașterea demnității şi valorii inerente fiecărei persoane, inclusiv cele din afara clanului, a tribului sau a naţiunii noastre.
  • Nu putem crea Raiul pe Pamânt. Dacă ne ghidăm după principii şi idei sănătoase, dar şi după o cultură morală bogată, putem reduce foarte mult sărăcia în lume. Scriptura, tradiţia creştină şi realitatea păcatului uman ne avertizează cu privire la orice plan lumesc ce promite crearea unui “om nou” şi a unei societăți perfecte. Pe parcursul istoriei umanității nu va exista niciodată o lume ideală. Va exista mereu sărăcie deoarece va exista întotdeauna tragedie şi păcat. Acest lucru nu justifica complezenţă faţă de semenii noştri, dar ar trebui să fie un semnal de alarmă asupra oricărui plan care promite să "pună capăt sărăciei", sau orice ideologie care promite egalitatea totală și justiția perfectă. Aşa cum istoria ne-a arătat, toate promisiunile politice de a crea societatea perfectă nu au dus la eliberare, ci la sclavie.
  • Deşi făcut după imaginea lui Dumnezeu, omul e căzut. Multe abordări ale luptei împotriva sărăciei ţin cont prea puţin de păcatul uman, ceea ce duce la o lipsă de responsabilitate şi odată cu ea, la corupţie, risipă şi mai multă sărăcie. Trebie să evităm utopiile care ignoră realitatea păcatului.
  • Munca cinstită, inclusiv afacerile, sunt activități demne și morale. Omul este creat în imaginea lui Dumnezeu, iar munca creativă ne ajută să dezvoltăm potențialul uman. Este valabil și pentru companii și afaceri. În timp ce Biserica a avertizat în privința pericolelor, din vremuri străvechi parabola talanților și alte pasaje biblice au încurajat Biserica să privească afacerile oneste, inclusiv profitul, ca o oportunitate a înfloririi umane.
  • Ar trebui să practicăm compasiunea eficace. Afacerile sunt modul firesc prin care comunităţile sărace trec de la sărăcie la prosperitate. Cu toate acestea, nevoia de caritate, de pomană pentru a ajuta săracii va fi întotdeauna o componentă a dezvoltării, chiar esenţială în anumite circumstanţe. Aici compasiune eficace este vitală. Trebuie să evităm să fim mulţumiți cu gesturi caritabile vizibile care ne fac să ne simțim bine, și nu în ultimul rând pentru că tradiția creștină ne spune că nu sunt suficiente. Creștinismul nu ne cere doar să oferim celor nevoiași, ci să o facem într-un mod inteligent, astfel încât generozitatea noastră să nu aducă un prejudiciu involuntar. Compasiunea pentru cei săraci e importantă, dar și inteligența este necesară.
  • Niciun conducător nu este deasupra legii. Creștinismul ne învață că cei care ne conduc sunt răspunzători în fața unei ordini morale divine; nicio putere sau consens nu poate decide adevărul. Acesta e un aspect crucial pentru menținerea libertății politice, economice și pentru dezvoltarea umană.
  • Guvernul are un rol important, dar limitat. Creştinismul subliniază responsabilitățile de bază ale guvernului - asigurarea actului de justiţie pentru bogaţi şi săraci deopotrivă, oferind astfel condițiile necesare dezvoltării umane. Aceasta se traduce în asigurarea supremației legii și a dreptului la proprietate, permisiunea liberei asocieri și a schimbului liber și onest. Deşi guvernul este important, creştinismul accentuează faptul că guvernul nu este singura entitate care îi oferă societății identitate. Persoanele fizice, familiile, bisericile, organizaţiile private, întreprinderile, organizaţiile de caritate, alături de guvern, joacă cu toate roluri esenţiale în construirea unei societăţi sănătoase şi trebuie să acţioneze în conformitate cu principiul subsidiarităţii.
  • Noi suntem administratorii creaţiei, cu libertate și responsabilitate. Pământul este un dar ce trebuie folosit în mod responsabil. Viziunea Pământului ca dar de la Dumnezeu, ce trebuie folosit responsabil, încurajează dezvoltarea holistică și sustenabilă. Pe de o parte, ne avetizează asupra exploatării iresponsabile și hedoniste a naturii. Pe de altă parte, ne avertizează să nu privim natura ca pe ceva divin, sau Pământul ca pe un sanctuar ce trebuie păstrat neexploatat.
  • Familia este nucleul societății. Date empirice din nenumărate surse ne arată că familiile puternice sunt cruciale pentru dezvoltarea economică durabilă. Trebuie să fim atenți ca modul în care abordăm dezvoltarea să nu ducă la destrămarea familiei. Creştinii, împreună cu oameni din alte tradiţii religioase care pun accentul pe importanța familiei puternice, ar trebui să se opună individualismului excesiv al culturii seculare occidentale, un individualism pentru care familia e secundară, chiar irelevantă dezvoltării umane. Creștinismul ne ajută să ne ţinem departe de această eroare costisitoare, arătâncu-ne familia este o instituţie pre-politică, rânduită de Dumnezeu de la Început.
  • Comunităţile vibrante şi asociaţiile private sunt esenţiale pentru libertății şi binelui comun. Tradiţia creştină subliniază importanța principiului subsidiarităţii. Subsidiaritatea presupune că problemele sociale şi economice ar trebui rezolvate de cei mai apropiați lor, oricând este posibil (de exemplu, familia, Biserica, cartierul, comunitatea), apelând la resurse și asistență mai îndepărtate numai atunci când este necesar și fiind foarte conștienți cu privire la pericolele instituționalizării formelor distante și detașate ale asistenței birocratice. Comunităţile puternice şi asociațiile de voluntari – independente de stat – sunt foarte importante în a face dezvoltarea economică mai umană și durabilă.
  • Drepturile şi responsabilităţile proprietății private trebuie sprijinite. Una dintre lecţiile esenţiale ale dezvoltării economice este aceea că săracii nu pot crea bogăție pentru ei şi familiile lor dacă dreptul la proprietate privată nu le este asigurat. Tradiţia iudeo-creştină încurajează hotărât dreptul la proprietate privată, pentru bogați și săraci deopotrivă. Acesta arată că proprietatea privată nu este un artefact creat din lăcomie şi posesivitate, cum cred mulți, ci mai degrabă o instituţie legitimă cu rădăcini în rolul nostru de administratori a ceea ce Dumnezeu a încredinţat fiecăruia dintre noi.
  • Aspecte culturale. Creștinismul ne amintește că reducerea sărăciei nu este în primul rând o problemă de resurse. Crearea bogăției necesită existența unui context cultural. Regimurile corupte din ţările în curs de dezvoltare înăbuşă iniţiativa, în timp ce țările bogate manipulează și paralizează țările sărace, uneori chiar prin intermediul programelor de ajutorare, despre care s-a sperat că le vor scoate din sărăcie. Societăţile care facilitează dezvoltarea umană au nevoie de o cultură ce promovează încrederea, onestitatea, discursul rațional şi respectul pentru demnitatea persoanei.

↑ Top

Obiectivele PovertyCure

  • Promovarea demnității persoanei şi a familiei.
  • Mutarea centrului de responsabilitate de la organizațiile internaționale la cei săraci.
  • Facilitarea comunităţilor vibrante şi a asociaţiilor civile de voluntariat – independente față de stat - deoarece acestea sunt esenţiale pentru dezvoltarea umană autentică şi ajută în crearea solidarităţii.        
  • Crearea și încurajarea instituțiilor proprietății private, statului de drept, de liberă asociere, de liber schimb, şi promovarea unei culturi bazate pe încredere. Acestea permit 1) celor săraci să se ascocieze în rețele de productivitate și schimb 2) crearea unui climat pozitiv pentru afaceri şi spirit antreprenorial, 3) promovarea libertății de a urmări activități productive fără teama de opresiune şi furt şi 4) promovarea unei culturi bazate pe antreprenoriat ce dezlănţuie potenţialul uman şi spiritul întreprinzător.
  • Promovarea respectului autentic pentru sănătatea şi demnitatea femeilor şi a copiilor de la concepere până la moartea naturală.
  • Promovarea economiilor de piață libere, oneste și competitive – nu a capitalismului oligarhic, sau de cumetrie.
  • Crearea condițiilor şi instituţiilor care să permită oamenilor din țările în curs de dezvoltare să creeze şi să mențină accesul la apă potabilă curentă.
  • Încetarea subvențiilor, cartelurilor şi a politicilor protecţioniste ale lumii dezvoltate. Acestea dăunează celor săraci și îi protejează pe cei bogați de competiție, dau un avantaj nemeritat marilor afaceri și facilitează corupţia.
  • Redirecționarea atenției în comunitatea de dezvoltare dispre transferurile interguvernamentale, către parteneriatele încheiate direct conform particularităților locale și bazate pe respect reciproc și înțelegere.
  • Să permitem țărilor în curs de dezvoltare să combată malaria și alte boli folosind aceleași metode eficiente pe care lumea dezvoltată le-a folosit pentru a le eradica.
  • Respingerea prezumțiilor neo-coloniale conform cărora săracii sunt neajutorați şi cultivarea relaţiilor de lucru reciproc avantajoase și bazate pe respect, între creștinii din lumea dezvoltată și lumea în curs de dezvoltare.                                                                 

↑ Top

Perspective PovertyCure

  • Nu există o soluție magică pentru eradicarea sărăciei cu care se confruntă multe țări, dar istoria ne învață o serie factori importanți necesari creării bunăstării.
  • Economia nu este un joc de sumă nulă în care oamenii se imbogățesc numai dacă iau de la ceilalți. Istoria şi economia ne învaţă că economiile se pot dezvolta şi că bogăția unui individ nu înseamnă sărăcia altuia.
  • Predicțiile malthusiene privind suprapopularea s-au dovedit false, iar și iar, de-a lungul timpului. Popularea nu duce la sărăcie. "Pe lângă pământ, resursa cea mai mare a omului este omul însuşi."
  • Economiile țărilor sărace cresc atunci când le este permis să concureze în economia globală și când sunt parte a rețelelor de productivitate și schimb.
  • Competiția onestă în interiorul unui cadru moral crează oportunități pentru cei săraci.
  • Afacerile și antreprenoriatul sunt cheile prosperității și creșterii economice.
  • Piețele transparente și competitive încadrate sunt benefice săracilor. O economie de piață are nevoie, printre altele, de instituții formale și informale pentru a fi justă și durabilă. Aceste instituții includ dreptul la proprietate privată și supremația legii pentru bogați și săraci deopotrivă, respectarea contractelor, dreptul la liberă asociere și liber schimb pentru toți, nu doar pentru cei privilegiați, o cultură bazată pe încredere, o viață vibrantă a comunității și o viziune complexa asupra omului care merge dincolo de conceptul de homoeconomicus sau de om ca simplu actor raţional. Recunoaștem faptul ca nicio economie de piață nu va fi perfect de justă, dar când aceste instituții lipsesc, în primul rând cei săraci au de suferit. Astfel, pentru a încuraja dezvoltarea umană în mod eficient trebuie favorizate aceste instituții.
  • Dezvoltare economic bună este una durabilă și ar trebui să fie sensibilă la mediul înconjurător.
  • Progresul economic este cea mai scurtă cale spre un viitor sustenabil din punct de vedere economic și al mediului.
  • Oamenii au dreptul să migreze în căutarea de noi oportunități. Acest drept se înscrie în îndemnul creștin de a iubi imigranții care trăiesc printre noi.
  • Libertatea e mai mult decât simplul drept de a-ți exercita voința. Libertatea adevărată se obține acționând în concordanță cu adevărul și rațiunea. Libertatea de a excela se obține prin muncă susținută și disciplină.
  • Oamenii au dreptul natural la liberă asociere. Ar trebui să li se permit să creeze afaceri, grupuri caritabile, școli, sindicate și ONG-uri fără a se confrunta cu o reglementare sufocantă.
  • Occidentul trebuie să renunțe la viziunea neo-colonială prin care oamenii din țările în curs de dezvoltare sunt percepuți drept simpli copii neajutorați.
  • Națiunile și culturile au dreptul de a rezista moralității seculare radicale.
  • Piața liberă nu există când guvernul e în cârdășie cu marile afaceri. Aceasta este o deviere nesănătoasă de la piața liberă și competiția reală.
  • Țările în curs de dezvoltare pot avea motive rezonabile pentru a lua, pe termen scurt, măsuri de protejare a unei industrii, dar pe termen lung aceste măsuri sunt ineficiente și vor reduce oportunitățile celor săraci.
  • Rolul Bisericii în combaterea sărăciei globale
  • Predica Evangheliei – cea mai transformatoare forță din istorie
  • Propagarea unei viziuni holistice a ideii creștine privind buna rânduială a creației
  • Să ia poziție împotriva exploatării și a corupției
  • Să joace rolul de ghid moral, încurajând virtuțile necesare creării condițiilor dezvoltării umane și prosperității
  • Să ofere ajutor pentru crearea legăturilor dintre oameni și combaterea anonimatului
  • Construirea unui mediu moral complex și a unei culturi bazate pe încredere
  • Sprijin membrilor ca să poată deveni independenți din punct de vedere economic, încurajând cursurile de calificare, planificarea financiară și dezvoltarea carierei
  • Să răspundă nevoilor unui profund sentiment de înrădăcinare
  • Să ajute membri să înțeleagă că multe din instituțiile esențiale prosperității durabile și echitabile își au originea în tradiția creștină
  • Caritate orientată inteligent pentru a încuraja dezvoltarea umană, nu dependența și decadența culturală. Evanghelismul creștin are puterea de a ajuta săracii să își depășească condiția. Concentrându-se pe importanta muncă de a face discipoli din toate neamurile, misionarii creștini pun bazele unei tranformări culturale profunde, a ideilor, atitudinilor și instituțiilor care permit înflorirea umană, inclusiv crearea bunăstării în rândul săraci.

↑ Top

Rolul Bisericii în combaterea sărăciei globale

  • Predica Evangheliei – cea mai transformatoare forță din istorie
  • Propagarea unei viziuni holistice a ideii creștine privind buna rânduială a creației
  • Să ia poziție împotriva exploatării și a corupției
  • Să joace rolul de ghid moral, încurajând virtuțile necesare creării condițiilor dezvoltării umane și prosperității
  • Să ofere ajutor pentru crearea legăturilor dintre oameni și combaterea anonimatului
  • Construirea unui mediu moral complex și a unei culturi bazate pe încredere
  • Sprijin membrilor ca să poată deveni independenți din punct de vedere economic, încurajând cursurile de calificare, planificarea financiară și dezvoltarea carierei
  • Să răspundă nevoilor unui profund sentiment de înrădăcinare
  • Să ajute membri să înțeleagă că multe din instituțiile esențiale prosperității durabile și echitabile își au originea în tradiția creștină
  • Caritate orientată inteligent pentru a încuraja dezvoltarea umană, nu dependența și decadența culturală.

Evanghelismul creștin are puterea de a ajuta săracii să își depășească condiția.
Concentrându-se pe importanta muncă de a face discipoli din toate neamurile, misionarii creștini pun bazele unei tranformări culturale profunde, a ideilor, atitudinilor și instituțiilor care permit înflorirea umană, inclusiv crearea bunăstării în rândul săraci.

↑ Top

PovertyCure: Acționați!

  • Gândiți înainte să acționați.
  • Gândiți biblic.
  • Rugați-vă și căutați sfaturi înțelepte.
  • Realizați faptul că bunele intenții, de unele singure, nu rezolvă problema sărăciei.
  • Învățați fundamentele economiei.
  • Împlicăți-vă: educați-vă despre compasiunea aplicată iar apoi acționați conform acelor principii, folosindu-vă timpul, talentul și resursele.
  • Educați-i pe ceilalți despre principiile compasiunii aplicate.
  • Dacă aveți experiență în domeniu, luați în considerare investițiile în afaceri din lumea în curs de dezvoltare, poate prin intermediul organizațiilor specializate în afaceri mici și mijlocii promițătoare, sau contribuiți la microcredite – oferind servicii de microcredit. Ca și în cazul actului caritabil, studiați înainte de a investi, mențineți în afaceri standarde etice și de competență ridicate pentru beneficiarii investiției.
  • Alăturați-vă PovertyCure Network și răspândiți mesajul.

PovertyCure e partener al Fundației Naționale a Tinerilor Manageri

↑ Top

La sfida della povertà mondiale

Siamo chiamati ad interessarci amorevolmente e generosamente dei poveri. Eppure, per molti di noi che nutrono buoni sentimenti per i poveri, le statistiche sono quasi schiaccianti. Più di un miliardo di persone vive con meno di 1,25 dollari al giorno. Ogni anno, milioni di uomini, donne e bambini muoiono di AIDS, malaria e altre malattie prevenibili. Decine di milioni di persone non hanno accesso all’acqua potabile e vanno a letto affamati.

C’è, comunque, una ragione di speranza. Anche se non possiamo creare il paradiso in terra, sappiamo che per i poveri è necessario essere in grado di creare nuova ricchezza per se stessi e uscire dalla povertà. Infatti, esistono potenti strumenti che potrebbero permetterci di fare enormi progressi nella creazione di società prospere. È giunto il momento di ripensare alla povertà. È il momento di mettere la persona, fatta ad immagine di Dio, al centro dell’economia. È il momento di contribuire a liberare lo spirito imprenditoriale nei Paesi in via di sviluppo del mondo.

↑ Top

La visione di PovertyCure

Dopo aver messo la persona al centro del nostro pensiero economico, trasformiamo il nostro modo di vedere la ricchezza e la povertà. Invece di chiederci cosa causa la povertà, cominciamo a chiederci: cosa causa la ricchezza? Quali sono le condizioni per la prosperità umana, secondo le quali può crescere la ricchezza? E come possiamo creare e proteggere lo spazio vitale delle persone affinché esse vivano la loro libertà e le loro responsabilità?

È tempo di agire, iniziando:

  • Da un aiuto alle imprese.
  • Dalla riduzione della povertà alla creazione di ricchezza.
  • Dal paternalismo alla partnership.
  • Dagli aiuti economici agli investimenti.
  • Da vedere i poveri come consumatori o come un peso a considerarli come creatori.
  • Da vedere le persone e le economie come il mezzo per perseguire la solidarietà nei confronti dei poveri.
  • Da vedere i poveri come oggetto di carità a riconoscerli come attori del cambiamento con la loro dignità, capacità e creatività.
  • Da sostenere la dipendenza dei poveri ad integrarli in reti di produttività e di scambio.
  • Dai sussidi e dal protezionismo al libero scambio e alla concorrenza.
  • Da vedere l’economia globale come un rigido schema a capire che l’impresa umana può far crescere le economie.

↑ Top

Carità, povertà mondiale e tradizione cristiana

La tradizione giudeo-cristiana ha sempre sottolineato la solidarietà per i poveri. Però solidarietà non significa solo prestare soccorso, ma qualcosa di più. Significa vedere i poveri come partner e unirsi a loro in reti di produttività e di scambio. La carità e l’elemosina svolgono un ruolo indispensabile nei nostri sforzi per aiutare i poveri, ma  l’obiettivo per le organizzazioni caritatevoli dovrebbe essere quello di aiutare i poveri con qualcosa di più della dipendenza. Nessun Paese è mai diventato più ricco e autosufficiente grazie agli aiuti esteri - pubblici o privati. A lungo termine, forniture sostenibili di cibo, acqua potabile, sanità e educazione sono istituite da economie locali creatrici di ricchezza, economie integrate in reti interdipendenti.

I cristiani sono sempre stanti impegnati ad aiutare i poveri attraverso la carità, l’elemosina e il servizio. Negli ultimi decenni, i cristiani hanno talvolta cercato nelle grandi entità politiche laiche e nelle organizzazioni internazionali la chiave per aiutare i poveri. Si tratta di una risposta comprensibile, ma inadeguata. In primo luogo, molti di questi gruppi partono da una visione errata della persona. Se vogliamo aiutare i poveri, dobbiamo prima comprendere la natura, la vocazione e il destino degli esseri umani. In secondo luogo, nonostante le molte buone intenzioni, i programmi di aiuto estero su vasta scala sono stati in gran parte inefficaci. Trilioni di dollari di aiuti negli ultimi 60 anni non sono stati in grado di sollevare i Paesi più poveri dalla povertà estrema. È ora di cambiare.

↑ Top

Un Tesoro Culturale

Non c’è un unico modo cristiano di combattere la povertà. I cristiani sono chiamati a servire in molti modi e le persone di buona volontà non saranno d’accordo su una serie di questioni prudenziali quando si affronta il tema della povertà. Ma se dobbiamo fare più il bene che il male, dobbiamo cominciare dalla visione biblica della persona. Questa è una sfida per ciascuno noi, ovunque ci poniamo in campo politico ed economico.

Non si tratta di una chiamata ad abbracciare una spiritualità distaccata dalla realtà fisica. È esattamente il contrario; il Dio dell’universo si preoccupa della cultura, si preoccupa della storia, si preoccupa della realtà fisica, perché Egli è preoccupato per l’umanità che ha creato. Le buone intenzioni non bastano. Per dirlo con le parole del filosofo Etienne Gilson, “la pietà non è mai un sostituto della tecnica”.
Per fare chiarezza, il cristianesimo si preoccupa prima di tutto di salvare le anime e di cercare discepoli in tutte le nazioni. Ma ciò non nega, comunque, il fatto che Dio ci chiama anche ad aiutare i poveri, a sfuggire dalle devastazioni della povertà materiale. Inoltre, sappiamo che la nostra vocazione terrena ha un duplice compito, quello di riempire la terra e di soggiogarla e questa chiamata universale di Dio ci spinge a creare lo stesso spazio per i ricchi e per i poveri, a vivere pienamente la nostra libertà e responsabilità come buoni amministratori della creazione.

È anche importante sottolineare che un approccio cristiano allo sviluppo non esclude il fatto che il nostro lavoro può essere svolto anche con persone di fedi e tradizioni diverse. Molti atei di buona volontà condivideranno con noi le loro credenze basilari sulla dignità dell’uomo e sulle cause profonde della povertà. Abbiamo bisogno di cristiani che lavorano dentro e accanto a organizzazioni laiche che hanno come scopo primario la riduzione della povertà estrema. Questo è un lavoro degno di lode. Ma l’appello ad affrontare la riduzione della povertà da un punto di vista pienamente cristiano pone determinate richieste ai cristiani che lavorano per lo sviluppo. Molte organizzazioni per lo sviluppo sono basate su visioni sbagliate della persona.

Purtroppo, anche alcuni gruppi cristiani finiscono per sostenere programmi che sono in contrasto con gli aspetti fondamentali della tradizione teologica e morale cristiana, tra cui la chiamata a proteggere la vita umana in tutte le fasi. Come seguaci di Cristo, dobbiamo stare in guardia perché potremmo inconsapevolmente aderire all’attuale scenario secolare.

I cristiani sono stati la forza più grande e potente per aiutare i poveri, la forza più grande e potente che il mondo abbia mai conosciuto e molte delle istituzioni, sia caritatevoli che quelle creatrici di ricchezza, sorsero dal terreno fertile della tradizione cristiana. È importante coltivare un apprezzamento forte di questa tradizione ed evidenziare gli strumenti efficaci nel nostro tesoro culturale che possano aiutare i poveri ad emergere. Questi includono i seguenti punti:

  • Lo sviluppo va oltre il PIL, si tratta di uno sviluppo umano integrale. Con la sua ricca visione di vita incentrata sul bene e mettendo in risalto il destino eterno della persona, il cristianesimo allontana sia dalla disperazione che dall’arido utilitarismo.
  • Ogni persona possiede dignità e valore innati. La tradizione giudaico-cristiana insegna che tutti gli esseri umani sono fatti a immagine del Creatore. Siamo, quindi, esseri con un destino trascendente, esseri che hanno un obiettivo, la ragione e la creatività, esseri in grado di fare scelte libere. Anche se molti cristiani nel corso dei secoli hanno ignorato questo insegnamento fondamentale, esso continua a chiedere alle persone di riconoscere la dignità innata e il valore di ogni persona, anche di quelle che non fanno parte del nostro clan, tribù o nazione.
  • Non si può creare il Paradiso sulla terra. Guidati da buone idee e buoni principi, così come da una ricca cultura morale, siamo in grado di ridurre notevolmente la povertà globale. Ma le Scritture, la tradizione cristiana e la realtà del peccato degli uomini ci mettono in guardia contro qualsiasi piano mondano che promette di dare forma ad “un uomo nuovo” e di realizzare una società perfetta. Nella storia umana non potrà mai esistere la situazione ideale. Ci sarà sempre la povertà, perché ci sarà sempre la tragedia e il peccato. Questo non giustifica una sorta di compiacenza verso il nostro prossimo, ma dovrebbe metterci in guardia contro qualsiasi progetto che promette di “porre fine alla povertà” o qualsiasi ideologia politica che promette una perfetta uguaglianza o la giustizia. Come la storia ci ha mostrato, ogni promessa politica di una società perfetta non ha mai portato alla liberazione ma alla schiavitù.
  • Anche se creata ad immagine di Dio, l’umanità è caduta. Molti tentativi per combattere la povertà non tengono sufficientemente conto della tendenza a peccare della natura umana, portando ad una mancanza di responsabilità e, con essa, la corruzione, sprechi e maggiore povertà. Dobbiamo evitare un utopismo che ignora la realtà del peccato.
  • Il lavoro onesto, compreso il mondo degli affari è un’attività dignitosa e morale. In quanto creature fatte a immagine di Dio, il lavoro creativo ci aiuta a sviluppare la nostra umanità tutta intera. Questo si estende alle imprese e al mondo degli affari. Mentre la Bibbia mette in guardia contro i pericoli, fin dai tempi antichi la parabola dei talenti ed altri passi biblici hanno incoraggiato la Chiesa a vedere la parte onesta del mondo degli affari, tra cui la realizzazione di un profitto, come occasione di sviluppo umano.
  • Si dovrebbe praticare la compassione efficace. Le aziende sono la via naturale affinché le comunità povere passino dalla povertà alla prosperità. Eppure il bisogno dell’elemosina per aiutare i poveri sarà sempre un elemento di sviluppo, addirittura essenziale in determinate circostanze. In questo contesto la compassione efficace è vitale. Dobbiamo evitare di essere soddisfatti quando facciamo gesti caritatevoli visibili che ci fanno sentire bene, anche perché la tradizione cristiana insiste nel dire che questo non è sufficiente. Il Cristianesimo ci chiama non solo a dare a chi ha bisogno, ma anche a farlo in modo intelligente, in modo che il nostro dare non faccia del male anche se involontariamente. Avere buoni sentimenti verso i poveri è importante, ma occorre anche pensare razionalmente a come aiutarli.
  • Nessun governante umano è al di sopra della legge. Il cristianesimo insegna che il governante è soggetto all’ordine divino morale, avere il potere o ottenere consensi non equivale a possedere la verità. Questo è fondamentale per la libertà politica ed economica e per la prosperità dell’essere umano.
  • Il governo ha un ruolo importante e limitato. Il Cristianesimo sottolinea la competenza principale del governo, assicurare la giustizia per ricchi e poveri in egual misura, creando così lo spazio necessario per la prosperità umana. Questo si traduce in un mantenimento dello stato di diritto e dei diritti di proprietà privata e consente la libera associazione e lo scambio libero e onesto. Pur riconoscendo l’importanza del governo, il cristianesimo sottolinea che esso non è l’unica entità che dà alla società la propria identità. Individui, famiglie, chiese, organizzazioni private, imprese, enti di beneficenza e il governo svolgono tutti un ruolo essenziale nella costruzione di una società sana e devono agire secondo il principio di sussidiarietà.
  • Siamo amministratori della creazione con libertà e responsabilità. La terra è un dono da valorizzare in modo responsabile. L’approccio di gestione della creazione incoraggia lo sviluppo olistico e sostenibile. Da un lato ci mette in guardia contro lo sfruttamento grossolano e edonistico del regno naturale, dall’altro ci mette in guardia dalla visione della natura come qualcosa di divino, o della terra come un santuario per essere lasciata così com’è senza essere utilizzata in maniera fruttuosa.
  • La famiglia è un tassello centrale e fondamentale della società. I dati empirici, da numerose fonti mostrano che le famiglie solide sono fondamentali per uno sviluppo economico sostenibile. Dobbiamo stare attenti a non promuovere metodologie di sviluppo che portano alla disgregazione della famiglia. I cristiani, insieme alle persone di altre tradizioni religiose che insistono sull’importanza delle famiglie solide, dovrebbero contrastare l’eccessivo individualismo della cultura occidentale laica, un individualismo che vede la famiglia come inutile o marginale per lo sviluppo umano integrale. Il Cristianesimo ci aiuta a tenerci alla larga da questo errore che potrebbe essere pagato a caro prezzo, dimostrando che la famiglia è un’istituzionale pre-politica, ordinata da Dio fin dal principio.
  • Comunità attive e associazioni private sono essenziali alla libertà e al bene comune. La tradizione cristiana sottolinea il principio di sussidiarietà. Si tratta dell’idea, in base alla quale i problemi sociali ed economici devono essere risolti da chi si trova più vicino a tali questioni, quando questo è possibile (cioè, la famiglia, la chiesa e il quartiere, la comunità) ricorrendo temporaneamente a gradi più lontani di assistenza solo quando è necessario ed essendo profondamente consapevoli dei pericoli di un’assistenza istituzionalizzata che si rivela distaccata e di quelle distanti forme di assistenza burocratica. Comunità solide e associazioni di volontariato, non legate allo stato, giocano un ruolo fondamentale nel far sì che lo sviluppo economico sia umano e sostenibile.
  • I diritti e le responsabilità della proprietà privata devono essere supportati. Una delle nozioni fondamentali dell’economia di sviluppo è che i poveri non sono in grado di creare ricchezza per se stessi e le loro famiglie senza la sicurezza dei diritti di proprietà. La tradizione giudaico-cristiana fornisce importanti risorse per favorire i diritti di proprietà di ricchi e poveri, in egual misura. Ciò dimostra che la proprietà privata non è simbolo di avidità e possessività, come molti credono, ma piuttosto un’istituzione legittima radicata nel nostro ruolo di amministratori di ciò che Dio ha affidato a ciascuno di noi.
  • Questioni di cultura. Il Cristianesimo ci ricorda che la riduzione della povertà non è principalmente un problema di risorse. La creazione di ricchezza richiede un contesto culturale. Regimi corrotti nei Paesi in via di sviluppo soffocano l’iniziativa, mentre i Paesi industrializzati troppo spesso manipolano e paralizzano i Paesi poveri, a volte tramite quei programmi di aiuto che avevamo sperato potessero spezzare il ciclo della povertà. Per avere società che permettono la prosperità umana c’è bisogno di culture che promuovono la fiducia, l’onestà, ragionamenti fatti con discermnimento e il rispetto per la dignità della persona.

↑ Top

Gli obiettivi di PovertyCure

  • Promuovere la dignità della persona e della famiglia.
  • Spostare il locus della responsabilità dalle organizzazioni internazionali ai poveri stessi.
  • Incoraggiare comunità attive e associazioni di volontariato civile, diverse dallo stato, dal momento che esse sono cruciali per un autentico sviluppo umano e contribuiscono a concretizzare la solidarietà.
  • Creare ed incoraggiare le istituzioni della proprietà privata, dello stato di diritto, della libera associazione, del libero scambio e una cultura della fiducia, che servono a 1) liberare i poveri per far sì che essi possano connettersi a reti di produttività e di scambio, 2) creare un clima positivo per le imprese e l’imprenditorialità, 3) promuovere la libertà di perseguire il lavoro produttivo libero dall’oppressione e dalla frode, 4) promuovere una cultura d’impresa che dà libero sfogo al potenziale umano e all’impresa.
  • Promuovere il rispetto autentico per la salute e la dignità delle donne e dei bambini, dal concepimento alla morte naturale.
  • Promuovere economie di mercato libere, oneste e competitive piuttosto che un capitalismo oligarchico o clientelare.
  • Creare le condizioni e le istituzioni che permettono alle persone dei Paesi in via di sviluppo di espandere e sostenere un facile accesso all’acqua potabile.
  • Mettere fine alle politiche dei sussidi dei cartelli e alle politiche protezionistiche dei Paesi industrializzati. Queste ultime hanno fatto del male ai poveri, hanno protetto i ricchi dalla concorrenza, hanno conferito ingiusti vantaggi a grandi aziende e facilitato la corruzione.
  • Spostare l’attenzione delle comunità in via di sviluppo dai passaggi da governo a governo verso una partnership diretta ben informata sulla realtà locale e caratterizzata da reciproco rispetto e comprensione.
  • Rendere gratuiti nei Paesi in via di sviluppo gli interventi per combattere la malaria e altre malattie utilizzando gli stessi strumenti efficaci che ha usato il mondo industrializzato per debellare le malattie.
  • Rifiutare le presunzioni neo-colonialiste secondo le quali i poveri sono incapaci di sviluppare relazioni che permettano di lavorare nel rispetto e che siano reciprocamente vantaggiose per i cristiani del mondo industrializzato e per quelli dei Paesi in via di sviluppo.

↑ Top

La visione di PovertyCure

  • Non esiste una bacchetta magica per risolvere i problema della povertà che affligge molte nazioni, tuttavia la storia insegna, fornendoci alcuni dei fattori importanti che sono necessari per creare ricchezza.
  • L’economia non segue degli schemi rigidi ne tantomeno è un gioco a somma zero in cui la gente può diventare più ricca se prende qualcosa da qualcun altro. La storia e la scienza economica ci insegnano che le economie possono crescere e che la ricchezza di una persona non significa l’impoverimento di un’altra.
  • Le previsioni maltusiane della sovrappopolazione hanno dimostrato di essere false più di una volta. La popolazione non causa la povertà. “Oltre alla terra, la più grande risorsa dell’uomo è l’uomo stesso”.
  • I Paesi poveri crescono economicamente quando sono in grado di competere nell’economia globale e quando sono connessi a reti di produttività e circoli di scambio.
  • La concorrenza leale in un contesto morale crea opportunità per i poveri.
  • Il business e l’imprenditorialità sono le chiavi della prosperità e della crescita economica.
  • I mercati trasparenti e competitivi, in un contesto morale sono favorevoli ai poveri. L’economia di mercato necessita, tra le altre cose, di alcune istituzioni formali ed informali per essere equa e sostenibile. Queste istituzioni includono i diritti di proprietà privata e lo Stato di diritto per ricchi e poveri allo stesso modo, l’applicazione coerente dei contratti, la libera associazione e il libero scambio per tutti e non solo per i pochi privilegiati, una cultura della fiducia, della vita comunitaria vibrante, di una visione completa dell’uomo che va oltre l’homo-economicus o l’uomo che spinge al massimo il suo profitto. Ci rendiamo conto che nessuna economia di mercato sarà mai perfettamente equa, ma dove queste istituzioni sono deboli o assenti, i poveri sono particolarmente colpiti. Quindi, al fine di sostenere efficacemente lo sviluppo umano, devono essere compiuti degli sforzi per promuovere queste istituzioni.
  • Uno sviluppo economico efficace è sostenibile e deve essere rispettoso dell’ambiente.
  • Il progresso economico è la strada più veloce di un futuro sostenibile sia da un punto di vista economico che ambientale.
  • Le persone hanno il diritto di emigrare in cerca di nuove opportunità. Questo coincide con la condizione cristiana di amare gli immigrati che sono tra noi.
  • La libertà non è solo il diritto di esercitare la propria volontà. La vera libertà si ottiene agendo in conformità con la verità e la ragione. La libertà per eccellenza si raggiunge attraverso il duro lavoro e la disciplina.
  • Le persone hanno il diritto naturale di libera associazione. Dovrebbero poter formare imprese, enti di beneficenza, scuole, sindacati e ONG senza dover affrontare regolamenti soffocanti.
  • L'Occidente ha bisogno di allontanarsi da una visione neo-coloniale che vede le persone dei Paesi in via di sviluppo come bambini indifesi.
  • Le nazioni e le culture hanno il diritto di resistere alla moralità radicale laicista.Libero mercato non vuol dire governo in combutta con le grandi imprese. Questo è uno sconvolgimento malsano del libero mercato e della libera concorrenza.
  • I Paesi in via di sviluppo possono avere delle buone ragioni per perseguire la protezione a breve termine di un settore, ma a lungo termine le politiche di sostituzione delle importazioni sono inefficaci e riducono le opportunità per i poveri.

↑ Top

Il ruolo della Chiesa nella lotta contro la povertà globale

  • Predicare il Vangelo - la forza che nella storia ha sempre avuto il maggior potere di trasformare.
  • Predicare una visione olistica della tutela cristiana della vita.
  • Mostrare negativamente lo sfruttamento e la corruzione.
  • Fornire una guida morale, favorendo lo sviluppo delle virtù necessarie per creare le condizioni adatte alla prosperità e al benessere umano.
  • Contribuire a creare legami sociali e combattere l’anonimato.
  • Costruire una ricca ecologia morale e una cultura della fiducia.
  • Sostenere i sui membri nel loro percorso verso l’indipendenza economica, incoraggiando la formazione professionale, la pianificazione finanziaria e l’avanzamento di carriera
  • Fornire un profondo senso di radicamento.
  • Aiutare i suoi membri a capire che molte delle istituzioni essenziali per la prosperità sostenibile ed equa sono frutto della tradizione cristiana.
  • Fare la carità in maniera mirata e intelligente, in modo da favorire la prosperità umana invece che la dipendenza e la decadenza culturale.

L’evangelizzazione cristiana ha il potere di sollevare i poveri. Focalizzando l’attenzione sul lavoro inestimabile di cercare discepoli in tutte le nazioni, i missionari cristiani hanno posto le basi per una profonda trasformazione culturale delle idee degli atteggiamenti e delle istituzioni che permettono la prosperità umana, compresa la creazione di ricchezza tra i poveri.

↑ Top

PovertyCure: come agire

  • Pensa prima di agire.
  • Pensa biblicamente.
  • Prega e cerca saggi consigli.
  • Renditi conto che le buone intenzioni da sole non risolvono la questione della povertà.
  • Apprendi le verità fondamentali dell’economia.
  • Fatti coinvolgere: informati sui principi della compassione efficace e poi metti in atto tali principi, utilizza il tuo tempo, talenti e risorse.
  • Educa gli altri sui principi della compassione efficace.
  • Analizza le istituzioni caritatevoli che consideri di sostegno e ritienile responsabili di praticare la compassione efficace.
  • Se disponi di competenze specifiche, pensa di ricercare delle maniere per investire in attività nei Paesi in via di sviluppo, magari attraverso le organizzazioni che si specializzano nell’identificare piccole e medie imprese promettenti o nell’estendere il microcredito - fornendo micro servizi finanziari. Come nel caso della beneficenza, studia prima di investire, ritenendo le organizzazioni o i destinatari degli investimenti ad elevati standard di integrità morale e competenza negli affari.
  • Unisciti a PovertyCure e diffondi il suo messaggio.

↑ Top

Výzvy celosvetovej chudoby

Všetci sme povolaní k ušľachtilej a štedrej pomoci chudobným. Smutné štatistiky trápia azda každého, kto sa naozaj zaujíma o problém chudoby. Viac než miliarda ľudí žije z menej než 1,25 amerického dolára na deň. Milióny mužov, žien a detí každoročne umierajú na AIDS, maláriu alebo iné choroby, ktorým sa v súčasnosti dá predchádzať. Desiatky miliónov sužuje hlad a nedostatok čistej vody.

Napriek tomu je tu nádej. Aj keď si uvedomujeme, že nikdy nemôžeme dosiahnuť raj na zemi, cítime, že chudobným treba pomáhať takým spôsobom, aby mohli sami vytvárať bohatstvo a vymaniť sa z chudoby. Máme k dispozícii účinné nástroje, vďaka ktorým môžeme výrazne napredovať na ceste k prosperite. Nastal čas na zásadnú reinterpretáciu chudoby. Nastal čas postaviť ľudskú osobu stvorenú na obraz Boha do centra hospodárskeho života. Nastal čas vsadiť na ducha podnikavosti ľudí v rozvojových krajinách.

↑ Top

Vízia PovertyCure

Ak postavíme do centra ekonomického myslenia ľudskú osobu,  zmení sa aj náš pohľad na otázky týkajúce sa bohatstva a chudoby. Okrem otázky, čo spôsobuje chudobu si začneme klásť otázku, čo vedie k bohatstvu. Aké prostredie je nevyhnutné vytvoriť, aby z nich mohla vyrásť budúca prosperita? Ako vytvoriť a chrániť také prostredie pre človeka, v ktorom bude môcť realizovať svoju slobodu a plniť si svoje povinnosti?

Preto je čas na zmenu. Treba prejsť:

  • od poskytovania podpory k rozvíjaniu podnikavosti,
  • od snahy odstrániť chudobu k úsiliu vytvárať bohatstvo,
  • od paternalizmu k uzatváraniu partnerstiev,
  • od poskytovania dávok k investíciám,
  • od vnímania chudobných ako konzumentov, resp. ako záťaže pre spoločnosť k vnímaniu chudobných ako spolutvorcov bohatstva,
  • od vnímania ľudí a ekonomiky ako sociálneho experimentu ku skutočnej solidarite s chudobnými,
  • od vnímania chudobných ako príjemcov charity k ich uznaniu za činiteľov zmeny, ktorí disponujú ľudskou dôstojnosťou, schopnosťami a kreativitou,
  • od propagácie závislosti k integrácii chudobných do kooperačných sietí produktivity a zmien,
  • od poskytovania podpory a protekcionizmu k slobodnému obchodu a konkurencii,
  • od vnímania celosvetovej ekonomiky ako fixného koláča, o ktorý sa všetci delíme, k vnímaniu podnikania ako činiteľa ekonomického rastu.

↑ Top

Charita, globálna chudoba a kresťanská tradícia

Judeokresťanská tradícia vždy zdôrazňovala solidaritu s chudobnými. Ale solidarita je viac než jednoduché poskytovanie pomoci. Solidarita vníma chudobných ako partnerov a spája sa s nimi prostredníctvom sietí produktivity a výmeny. Charita a poskytovanie priamej finančnej podpory zohráva neoceniteľnú úlohu v pomoci chudobným, ale cieľom charitatívnych organizácií by malo byť pomôcť chudobným vymaniť sa zo svojej závislosti na tejto podpore. Ešte žiadna krajina nezbohatla alebo sa nestala sebestačnou vďaka zahraničnej pomoci – či už zo štátnych alebo súkromných zdrojov. Dlhodobo udržateľné zásoby jedla, čistej vody a podmienky pre vzdelávanie dokážu zabezpečiť iba miestne ekonomiky, ktoré vytvárajú bohatstvo, a ktoré sú vzájomne prepojené prostredníctvom sietí.

Kresťania sa vždy angažovali v pomoci chudobným prostredníctvom charity, priamej finančnej podpory a prostredníctvom služieb. V uplynulých desaťročiach však zvykli vyhľadávať veľké, sekulárne politické subjekty a medzinárodné organizácie, ktoré považovali za najvýznamnejšie z hľadiska pomoci chudobným. Je to pochopiteľné, no neprimerané. V prvom rade mnohé z týchto subjektov už od začiatku nesprávne chápu ľudskú osobu. Ak chceme účinne pomôcť chudobným, musíme najprv správne pochopiť podstatu, povolanie a konečný cieľ života človeka. Napriek dobrým úmyslom sú veľké zahraničné plány pomoci často neefektívne. Ani bilióny dolárov pomoci počas uplynulých 60 rokov nepomohli pozdvihnúť najchudobnejšie krajiny z extrémnej chudoby. Je čas na zmenu.

↑ Top

Kultúrne dedičstvo

Neexistuje jeden jediný správny kresťanský recept na riešenie chudoby. Kresťania sú povolaní k službe chudobným rôznymi spôsobmi a ani ľudia dobrej vôle nebudú vždy jednotní pokiaľ ide o základný prístup k riešeniu chudoby. No ak máme urobiť niečo naozaj užitočné a neuškodiť druhým, musíme sa vrátiť k biblickému pohľadu na ľudskú osobu. Toto je výzva pre všetkých z nás bez ohľadu na to, ktorá časť politického či ekonomického spektra je nám blízka.

V žiadnom prípade nejde o akúsi preduchovnenú spiritualitu odtrhnutú od fyzického sveta. Práve naopak, Boh stvoril vesmír a zaujíma sa o kultúru, o históriu a hmotný svet, pretože sa zaujíma o ľudí, ktorých stvoril. Dobré úmysly nestačia. Ako to výstižne vyjadril filozof  Etienn Gilson, „zbožnosť nemôže nahradiť metódu.“

V kresťanstve je zakorenená snaha o záchranu duší a kresťania sú povolaní byť učeníkmi všetkých národov. To však nijako neodporuje faktu, že Boh nás povoláva pomáhať chudobným, aby sa vyhli strastiam spojeným s materiálnou chudobou.  Vieme, že naše pozemské povolanie má dvojaký charakter: zaplniť zem a podmaniť si ju. Týmto všeobecným povolaním nás Boh povzbudzuje, aby sme vytvorili rovnaké podmienky pre bohatých aj chudobných, aby mohli realizovať svoju slobodu, plniť si svoje povinnosti a plnohodnotne spolupracovať na stvorení.

Je dôležité zdôrazniť, že kresťanský prístup k rozvoju ľudského spoločenstva nevylučuje spoluprácu s ľuďmi iných vierovyznaní alebo tradícií. Mnohí neveriaci ľudia dobrej vôle s nami zdieľajú kľúčové predstavy o ľudskej dôstojnosti či najhlbších príčinách chudoby. Kresťania by preto mali spolupracovať aj so sekulárnymi organizáciami zameranými na zmierňovanie extrémnej chudoby. Je to veľmi záslužná práca. Na druhej strane povolanie zmierňovať chudobu v plnom kresťanskom zmysle kladie vyššie nároky na kresťanov, ktorí v tejto oblasti pracujú. Mnohé rozvojové organizácie sa riadia pomýlenou predstavou o ľudskej osobe. Žiaľ, často dochádza k tomu, že aj niektoré kresťanské skupiny sa ocitnú v situácii, keď podporujú programy v rozpore so základným rámcom kresťanskej teologickej a morálnej tradície. Príkladom môže byť výzva chrániť ľudský život od počatia až po prirodzenú smrť. Ako nasledovníci Krista sa musíme vyvarovať nezodpovednému preberaniu módnych, no pomýlených sekulárnych vzorov.

Kresťania boli vždy najväčšou a najsilnejšou skupinou podporujúcou chudobných na celom svete. Mnohé charitatívne inštitúcie a organizácie zamerané na tvorbu bohatstva vyrástli práve z kresťanskej tradície. Je dôležité pestovať vďačnosť a skutočnú úctu voči tejto tradícii a podporovať účinné nástroje inšpirované touto tradíciou s cieľom napomáhať chudobným k prosperite a rastu v súlade s nasledujúcimi princípmi:

  • Ekonomický rast je viac než len otázka HDP. Ide o integrálny rast ľudskej osoby. Vďaka veľkolepému kresťanskému náhľadu na človeka a život s dôrazom na transcendentný presah ľudskej osoby nás kresťanstvo chráni pred beznádejou či suchopárnym utilitarizmom.
  • Každá ľudská osoba je obdarená inherentnou ľudskou dôstojnosťou a hodnotou. Judeokresťanská tradícia učí, že všetci ľudia sú stvorení na obraz Stvoriteľa. Sme bytosti s transcendentným cieľom, obdarené zmyslom, rozumom a tvorivosťou. Disponujeme vlastnou slobodnou vôľou a môžeme robiť slobodné rozhodnutia. Hoci mnohí kresťania počas dlhej histórie kresťanstva ignorovali toto základné učenie, táto výzva je stále aktuálna: uznať inherentnú dôstojnosť  a hodnotu každej ľudskej osoby vrátane tých, ktorí nie sú členmi nášho klanu, kmeňa alebo národa.
  • Nemôžeme vytvoriť raj na zemi.  Vďaka pevným princípom a bohatej tradícii pestovania morálneho života sme v ideálnej pozícii výrazne prispieť k zníženiu globálnej chudoby. Písmo a kresťanská tradícia, ako aj realita ľudského hriechu je varovným signálom pred akýmkoľvek svetským riešením, ktoré sľubuje stvoriť „nového človeka“ a dosiahnuť dokonalú ľudskú spoločnosť. V dejinách ľudstva nenájdeme ideálny stav. Vždy bude chudoba, pretože vždy bude existovať ľudská tragédia hriechu. To však nemôže viesť k spokojnosti so súčasným stavom alebo pasivite voči našim blížnym. Je to skôr výstraha pred akýmkoľvek ľudským plánom „úplne vykoreniť“ chudobu, resp. pred akoukoľvek politickou ideológiou, ktorá sľubuje dosiahnutie dokonalej rovnosti a spravodlivosti. Ako nás učia dejiny, každý takýto politický pokus o vytvorenie dokonalej spoločnosti nevedie k oslobodeniu človeka, ale naopak k jeho zotročeniu.
  • Hoci sme stvorení na obraz Boha, ľudstvo je v padlom stave.  Mnohé pokusy bojovať proti chudobe ignorujú ľudskú hriešnosť, ktorá je príčinou nezodpovednosti, korupcie, plytvania a v konečnom dôsledku príčinou ešte väčšej chudoby. Treba sa vyhnúť utopickým riešeniam, ktoré ignorujú realitu hriechu.
  • Poctivá práca je ušľachtilá a často nedocenená morálna aktivita. To isté platí o poctivom podnikaní. Práca pomáha človeku stvorenému na obraz Boha zveľaďovať sa v bytí a dosahovať život v plnosti. To platí aj o obchode a podnikaní. Hoci nás Biblia varuje pred rizikami, podobenstvo o talentoch alebo iné biblické príbehy oddávna inšpirujú cirkev, aby vnímala poctivé podnikanie vrátane tvorby zisku ako príležitosť pre zveľaďovanie človeka.
  • Učme sa činorodému súcitu. Podnikanie je základný spôsob, ako doviesť chudobné komunity od chudoby k prosperite. Priama finančná podpora chudobných bude vždy súčasťou rozvojových projektov, dokonca v niektorých prípadoch môže hrať aj kľúčovú rolu. V každom prípade sa vyžaduje činorodý súcit. Musíme odolať pokušeniu ponúkať lacné charitatívne gestá, ktoré vedú k hmatateľným výsledkom iba krátkodobo. Kresťanská tradícia však vyžaduje viac. Vyzýva nás nielen k pomoci tým, ktorí to najviac potrebujú, ale k premysleným a inteligentným činom, aby naše dobré úmysly či konanie niekomu neškodili. Mať srdce pre chudobných je dôležité, ale do pomoci chudobným je potrebné zapojiť aj myseľ.
  • Žiaden človek nestojí nad zákonom. Kresťanstvo učí, že každý vládca je podriadený Božiemu morálnemu poriadku. Moc alebo konsenzus nie je to isté, čo pravda. Toto rozlíšenie je prvý a najdôležitejší krok smerujúci k politickej a ekonomickej slobode a prosperite človeka.
  • Úloha štátu je dôležitá, no obmedzená. Kresťanstvo zdôrazňuje kľúčovú kompetenciu štátu – zaistiť spravodlivosť pre bohatých aj pre chudobných, čo vytvára priestor pre prosperitu ľudského spoločenstva. Úlohou štátu je teda zabezpečiť vládu zákona, ochranu práv súkromného vlastníctva, slobodu združovania a slobodnú a poctivú výmenu. Hoci úloha štátu je veľmi dôležitá, kresťanstvo zdôrazňuje, že štát nie je jediným subjektom, ktorý tvorí identitu spoločnosti. Popri štáte sú tu aj jednotlivci, rodiny, cirkvi, občianske združenia, inštitúcie, podniky, charitatívne organizácie, ktoré hrajú podstatnú úlohu pri budovaní zdravej spoločnosti, pričom každá z nich musí konať v súlade s princípom subsidiarity.
  • Sme správcami stvorenstva v slobode a zodpovednosti. Zem je dar, ktorý máme zodpovedne spravovať. Tento správcovský prístup k stvorenstvu vedie k univerzálnemu a udržateľnému rozvoju. Na jednej strane chráni pred necitlivým hedonistickým zneužívaním prírodného bohatstva, a na druhej strane pred vzývaním prírody ako božstva alebo k snahám udržiavať zem v pôvodnom nerozvinutom stave.
  • Rodina je základným stavebným prvkom spoločnosti. Empirické údaje z viacerých zdrojov ukazujú, že silné rodiny sú kľúčovým faktorom pre udržateľný hospodársky rozvoj. Musíme byť obozretní a nepodporovať také prístupy, ktoré by mohli viesť k rozbíjaniu rodiny. Kresťania spolu s ľuďmi iných náboženských tradícií, ktoré prikladajú veľký význam rodine, musia odmietnuť prehnaný individualizmus západnej sekulárnej spoločnosti – individualizmus, ktorý vníma rodinu ako nepodstatnú alebo marginálnu pre integrálny rozvoj ľudského spoločenstva. Nemôžeme si dovoliť upadnúť do tohto druhu individualizmu a kresťanská tradícia nám pomáha, aby sme sa tomuto nebezpečenstvu vyhli, pretože zdôrazňuje, že rodina je pred-politický inštitút ustanovený Bohom už od počiatku.
  • Živé a činorodé komunity a súkromné združenia sú kľúčové pre dosiahnutie politickej slobody a spoločného dobra. Kresťanská tradícia zdôrazňuje princíp subsidiarity. Ide o princíp, podľa ktorého spoločenské a ekonomické problémy majú riešiť tí, ktorí sú k problému najbližšie (rodina, cirkev, susedstvo, komunita). Vzdialenejšie zložky prichádzajú do úvahy iba ako dočasné a náhradné riešenia, pričom musia k problému pristupovať s hlbokým porozumením rizík spojených s formami pomoci zabezpečovanými prostredníctvom odtrhnutých a vzdialených byrokratických štruktúr. Silné komunity a dobrovoľné združenia nezávislé od štátu hrajú kľúčovú úlohu v úsilí o udržateľný rozvoj ľudského spoločenstva.
  • Práva a povinnosti spojené so súkromným vlastníctvom sú hodné ochrany. Jedným z kľúčových ponaučení z dejín ekonomického myslenia je skutočnosť, že chudobní nemôžu vytvoriť bohatstvo pre seba a svoje rodiny bez ochrany vlastníckych práv. Judeokresťanská tradícia je bohatým zdrojom inšpirácie pre ochranu vlastníckych práv bohatých aj chudobných. Táto tradícia poukazuje na skutočnosť, že súkromné vlastníctvo nie je prejavom ľudskej chamtivosti alebo mamony – ako by sa mohli mnohí domnievať – ale legitímnym inštitútom, ktorý je podmienkou plnenia úlohy človeka ako správcu toho, čo mu Boh zveril.
  • Na kultúre záleží. Kresťanstvo nám pripomína, že zmierňovanie chudoby nie je primárne otázkou zdrojov. Tvorba bohatstva si vyžaduje určité kultúrne prostredie. Skorumpované režimy v rozvojových krajinách potláčajú iniciatívu a rozvinuté krajiny často manipulujú a ochromujú chudobné krajiny mnohokrát aj prostredníctvom vlastných programov pomoci, ktorými sa snažia pretrhnúť reťaz chudoby. Podmienkou rozvoja a prosperity ľudského spoločenstva je kultúrne prostredie, ktoré povzbudzuje k vzájomnej dôvere, zmysluplnej diskusii a k rešpektovaniu dôstojnosti ľudskej osoby.

↑ Top

Ciele PovertyCure

  • Zvyšovanie povedomia o dôstojnosti ľudskej osoby a rodiny.
  • Presun hlavnej zodpovednosti za riešenia z medzinárodných organizácií na samotných chudobných.
  • Podpora živých komunít a dobrovoľných občianskych združení nezávislých od štátu, keďže tieto sú kľúčové pre dosiahnutie skutočného rastu, prosperity a solidarity.
  • Budovanie a poskytovanie pomoci inštitúciám, ktoré podporujú súkromné vlastníctvo, vládu zákona, dobrovoľné združovanie, slobodnú výmenu a kultúru vzájomnej dôvery; podpora inštitúcií, ktoré 1) umožňujú chudobným zapájať sa do sietí produktivity a výmeny, 2) vytvárajú priaznivú klímu pre obchod a podnikanie, 3) podporujú slobodné iniciatívy zamerané na produktívnu prácu a eliminujú zneužívanie či kradnutie, 4) podporujú ducha podnikavosti a kultúru, ktorá rozširuje potenciál a podnikavosť ľudí.
  • Zvyšovanie povedomia o rešpektovaní zdravia a dôstojného života žien a detí od počatia až po prirodzenú smrť.
  • Podpora slobodných, poctivých a konkurenčných trhových síl a eliminácia systémov postavených na oligarchii alebo rodinkárstve.
  • Vytváranie prostredia a inštitucionálneho rámca, ktorý umožní ľuďom v rozvojových krajinách zabezpečiť a dlhodobo udržiavať trvalý prístup k čistej vode.
  • Eliminácia subvencií, kartelových dohôd a protekcionistických politík v rozvojových krajinách, ktoré v skutočnosti škodia chudobným, ochraňujú bohatých pred konkurenciou, nespravodlivo zvýhodňujú veľké podniky a zväčšujú priestor pre korupciu.
  • Presun ťažiska rozvojovej pomoci od medzištátnych transferov k partnerstvám uzatváraným na osobnej úrovni postavené na dobrej znalosti miestneho prostredia, vzájomnom rešpekte a porozumení.
  • Zabezpečenie efektívnych nástrojov pre rozvojové krajiny v boji proti malárii a iným ochoreniam, ktoré sa v rozvinutých krajinách v minulosti osvedčili.
  • Pestovanie obojstranne výhodných vzťahov medzi kresťanmi v rozvinutých a rozvojových krajinách postavené na vzájomnej úcte a rešpekte s cieľom rozptýliť podozrenia z neokolonializmu.

↑ Top

Skúsenosti PovertyCure

  • Neexistuje jedno zázračné riešenie chudoby. Historická skúsenosť nás však učí, že existujú činitele, ktoré výrazne ovplyvňujú tvorbu bohatstva.
  • Ekonomika nie je fixný koláč alebo hra s nulovým súčtom, v rámci ktorej môže jeden zbohatnúť iba na úkor druhého. História a ekonómia nás učí, že ekonomiky krajín môžu rásť ako celok a zbohatnutie jedného neznamená ochudobnenie druhého.
  • Maltuziánske predpovede o premnožení populácie sa stále a znova ukazujú ako mylné. Populačný rast nevedie ku chudobe. „Okrem pôdy je najvzácnejším zdrojom sám človek.“
  • Chudobné krajiny dosahujú ekonomický rast vtedy, keď majú možnosť konkurovať ostatným v rámci globálnej ekonomiky, a keď sú zapojené do sietí produktivity a kolobehu výmeny.
  • Poctivá konkurencia zasadená do morálneho rámca znamená pre chudobných predovšetkým novú príležitosť.
  • Obchod a podnikanie sú kľúčom k prosperite a hospodárskemu rastu.
  • Transparentné trhy a konkurencia zasadená do morálneho rámca sú pre chudobných výhodou. Aby bola trhová ekonomika spravodlivá a udržateľná, vyžaduje si okrem iného určité formálne aj neformálne inštitúty. Medzi tieto patrí právo na súkromné vlastníctvo, vláda zákona pre bohatých aj pre chudobných, konzistentné vynucovanie zmlúv, sloboda združovania, slobodná výmena pre všetkých (a nielen pre zopár vyvolených), kultúra dôvery, rozvinutý občiansky a komunitný život a tiež veľkolepý náhľad na človeka, ktorý je viac než „homo ekonomikus“ či „racionalistický maximalizátor“. Uvedomujeme si, že žiadna trhová ekonomika nikdy nedosiahne dokonalú spravodlivosť, no ak uvedené inštitúty nefungujú alebo úplne absentujú, škodí to najmä chudobným. Pre rast a prosperitu ľudského spoločenstva je preto nevyhnutné napomáhať rozvíjaniu uvedených inštitútov.
  • Dobrý hospodársky rast znamená zároveň udržateľný rast a šetrný prístup k životnému prostrediu.
  • Ekonomický pokrok je najrýchlejšou cestou k hospodársky a environmentálne udržateľnej budúcnosti.
  • Ľudia majú právo migrovať pri vyhľadávaní nových príležitostí, čo iba podčiarkuje kresťanský záväzok lásky k prisťahovalcom, ktorí medzi nami žijú.
  • Politická sloboda je čosi viac než právo uplatňovať svojvôľu. Skutočnú politickú slobodu možno dosiahnuť iba v harmónii s pravdou a rozumom. Sloboda pre rast k dokonalosti si vyžaduje námahu a vnútornú disciplínu.
  • Ľudia majú prirodzené právo slobodne sa združovať. Musia byť slobodní zakladať podniky, charitatívne organizácie, školy, odborové zväzy, mimovládne organizácie bez toho, aby museli čeliť neprimeranej regulácii.
  • Západ by sa mal vyvarovať nánosov neokolonializmu, ktorý vníma ľudí v rozvojových krajinách ako bezmocné deti.
  • Národy a kultúry majú právo postaviť sa proti radikálnej sekularistickej etike.
  • Slobodný trh neznamená, že vláda koná ruka v ruke s veľkými podnikmi. Tieto väzby naopak podkopávajú slobodný trh a slobodnú konkurenciu.
  • Rozvojové krajiny môžu mať dobré argumenty v prospech krátkodobej ochrany niektorého odvetvia, ale politiky zamerané na dlhodobú náhradu dovozov sú neefektívne a zmenšujú príležitosti pre chudobných.

↑ Top

Úloha cirkvi v boji proti celosvetovej chudobe

  • Kázať evanjelium, ktoré má historicky najsilnejší transformačný potenciál.
  • Kázať celostnú víziu kresťanského správcovstva.
  • Vystupovať proti vykorisťovaniu a korupcii.
  • Poskytovať morálne usmernenie, povzbudzovať v raste v cnostiach potrebných na vytvorenie podmienok pre rast a prosperitu ľudského spoločenstva.
  • Pomáhať vytvárať spoločenské väzby a bojovať proti anonymite.
  • Pestovať rozvinutú morálnu ekológiu a šíriť kultúru dôvery.
  • Pomáhať svojim členom dosahovať ekonomickú nezávislosť prostredníctvom školení, pomoci s plánovaním výdavkov alebo podporou kariérneho rastu.
  • Poskytovať svojim členom pevné zázemie.
  • Pomáhať svojim členom chápať význam inštitútov potrebných na zabezpečenie udržateľného a spravodlivého rastu postaveného na kresťanskej tradícii.
  • Poskytovať charitatívnu pomoc adresným a premysleným spôsobom, ktorý bude viesť k rastu a prosperite, a nie k závislosti alebo úpadku kultúry.

Šírenie kresťanského evanjelia má moc pozdvihnúť chudobných. V snahe stať sa učeníkmi všetkých národov kresťanskí misionári kladú základy pre hlbokú kultúrnu transformáciu, ktorá vedie k myšlienkam, postojom a inštitútom smerujúcim k rastu a prosperite ľudského spoločenstva vrátane tvorby bohatstva medzi chudobnými.

↑ Top

PovertyCure: Výzva k činu

  • Pred tým, než začnete konať, uvažujte.
  • Uvažujte biblicky.
  • Modlite sa a vyhľadávajte múdru radu.
  • Uvedomte si, že dobrý úmysel sám osebe nevyrieši problém chudoby.
  • Naštudujte si základné ekonomické princípy.
  • Zapojte sa. Vzdelávajte sa v oblasti činorodého súcitu a uveďte tento princíp do  praxe. Využívajte svoj čas, talenty a zdroje.
  • Vzdelávajte ostatných a veďte ich činorodému súcitu.
  • Dôkladne skúmajte, či charitatívne inštitúcie, ktoré máte v úmysle podporiť, zodpovedne uvádzajú princíp činorodého súcitu do praxe.
  • Ak máte dostatočné znalosti, uvažujte ako investovať do podnikania v rozvojových krajinách. Zvážte pomoc organizácií, ktoré sa špecializujú na spoluprácu s malými a strednými podnikmi s potenciálom, resp. poskytujú mikropôžičky alebo finančné služby na mikroúrovni. Tak ako v prípade podpory charitatívnej organizácie, pred akoukoľvek investíciou si najprv celú problematiku naštudujte. Preverte si organizácie alebo príjemcov svojej investície z hľadiska nárokov na morálnu bezúhonnosť a podnikateľské schopností.
  • Pridajte sa k sieti PovertyCure a šírte slovo.

↑ Top

Sign the Statement

Stand in solidarity with PovertyCure by adding your signature to our Statement of Principles below.

Your email address will never be shared with third parties.